A bronzérem fedte a valóságot Kondoroson


Megye I. osztály: 3. Kondorosi TE   30   16   7   7   54–40   55

Az idei megye I. osztályú labdarúgó-bajnokság bronzérmei Kondorosra kerültek. A KOTE tavaly ilyenkor meglehetősen viharvert évet zárt, ami a nyári előkészületekre is negatív kihatással volt. Végül azonban összeállt egy kis létszámú, ám annál ütőképesebb alakulat, amely az őszi szezon végén még vezette a mezőnyt. A tavaszi folytatásra azonban nem kerülték el a csapatot a sérülések és betegségek, amit nehezen tudtak áthidalni a szűkös keretükkel, így végül meg kellett elégedniük a dobogó harmadik fokával. Jól indult tehát az edzői karrierje ifjabb Somogyi Jánosnak, akit az év hozadékáról kérdeztünk.

Ifj. Somogyi János

Hogyan értékelik azt, hogy érmes helyre futott be a csapat?
– Mivel a dobogós helyezések egyikét tűztük ki célul, így elégedettek lehetünk a harmadik hely megszerzésével. Sajnos már soha nem tudjuk meg, hány ponttal szereztünk volna többet, amennyiben Sipos Krisztián, Nagy Gergely és Süli András is végig a csapat rendelkezésére tud állni. Ameddig kellő létszámmal voltunk, vezettük a bajnokságot, összességében azonban örülök a bronzéremnek, a Békéscsabának és a Körösladánynak pedig gratulálok, hiszen végig kiváló teljesítményt nyújtott!

Mindent egybevetve, kik voltak azok a játékosok, akik a legtöbbet tették ezért az éremért?
Valamennyi játékosnak szeretném megköszönni az éves munkáját, és azt, hogy pályakezdő edzőként elfogadtak, bíztak bennem. Sok kiváló teljesítmény volt, ezek nélkül nem érhettük volna el a dobogót, és úgy gondolom, hogy csapatként is jól teljesítettünk! Az osztályzataim alapján a házi gólkirályunk, Farkas János volt a legjobb, de kimagasló teljesítményt nyújtott a kapuban Kajári János, valamint a védelemben Süli András és Vozár Dávid.

– A hosszú évad során nyilván akadtak olyan mérkőzések, ami valamiért emlékezetesebb a többinél…
– Így utólag a Békéscsaba legyőzését tartom a legnagyobb sikernek. A bajnokcsapatot hazai pályán egyetlen góllal tudtuk legyőzni, a nagy akarásunknak és a fegyelmezett játékunknak köszönhetően. Az ellenpéldát a Nagyszénás elleni itthoni találkozó jelenti, ahol négy-kettőre alulmaradtunk, noha a félidőben még mi álltunk jobban. A rutintalanságom miatt olyat kértem a játékosoktól a szünetben, ami a vesztünket eredményezte! Jó lecke volt az számomra, sokat tanultam abból a vereségből…

Milyen volt az első év a kispadról?
A kis létszámú és páratlan mezőny ellenére nívós bajnokság volt a mögöttünk hagyott. Úgy vélem, hogy nagyon erős és színvonalas mérkőzések voltak, a felsőházi találkozókról már nem is beszélve, ahol minden pontért vért kellett izzadni mindenkinek! Annak nagyon örülök, hogy a szememben a játékvezetés színvonala is nagyot javult.

Az új bajnokságban is megtartható a mostani „tempó”?
Minden azon múlik, hogy a jelenlegi pihenő után hogyan áll össze a csapat, a szemelyi kérdéseket illetően azonban Tímár Zoltán elnök úr hivatott dönteni, akinek ezúton is szeretném megköszönni, hogy a múlt nyáron történtek után nem hagyta magára a kondorosi labdarúgást és lehetővé tette, hogy egy ilyen szép idényt produkáljunk együtt! Elbúcsúztam a fiúktól, jövőre már a szarvasi csapatot irányítom.

B. M.

Házi góllövőlista
A kondorosiak 54 találatán 11 játékos osztozott az alábbiak szerint. 25 gólos: Farkas János. 7 gólos: Borgulya Tamás. 6 gólos: Süli András. 5 gólos: Miklya Miklós Mihály. 2 gólos: Nagy Gergely, Takács Márk Csaba, Vozár Dávid. 1 gólos: Bányai Péter, Benyó Norbert, Kajtár István, Rafaj Roland. Az ellenfelek egy öngólt is vétettek ellenük.

Címlapon: Farkas János nyújtotta a legjobb teljesítményt a kondorosiak közül, aki szoros versenyben maradt alul a gólkirályi címért folytatott külön versenyben. Fotó: Rusznyák Csaba/Gyulai Hírlap