„A fiatalokkal végzett edzésmunka tart fiatalon”

Az American JKA Karate Association (A.J.K.A.) magyar szervezete ismét Békéscsabán rendezte meg hagyományos őszi országos edzőtáborát, amelynek a hatdanos Farkas András vezette József Attila Lakótelepi Tömegsport Egyesület shotokan karate szakosztálya volt a házigazdája. Az A.J.K.A. szervezet nagy tekintélyű vezetője, sensei Sáfár László kilencdanos mester nem először vezet itt tábort.

A kiváló harcművész, aki nemrégiben kapta meg a Szabó Tünde sportért felelős államtitkártól a Bay Béla-díjat a karate magyarországi és nemzetközi terjesztésérét, ismét szívesen vállalkozott egy kis beszélgetésre.

– Nem először tart edzést Békéscsabán, de először a vívócsarnokban. Hogyan tetszett az új helyszín?
– Nagyon régen voltam ilyen tökéletes helyen. A padlózata csodálatos, senkinek nem jött le a talpáról a bőr, nem úgy, mint legutóbb Kaliforniában. Fontos dolog ez, mert az edzések nehezek, s ha rosszak a körülmények, az csak tovább nehezíti. S ez a mostani egy nagyon kemény edzőtábor volt. Remélem, ettől kezdve mindig ide jövünk majd.

– A vívók szentélye ez…
– A vívás közeli küzdősport, de fogalmazhatok úgy is, a vívás és a karate küzdősportok.

– Ugyanezt az elégedettséget lehetett felfedezni az utolsó edzés végén, a rövid értékelésnél.
– Nagyon régen tartottunk ilyen kemény edzőtábort. A hatvanas években edzettünk ilyen intenzitással a japánokkal együtt. Kíváncsi voltam, hogy mire képesek most a magyarok. Amit láttam, az nagyon „feldobott”, ahogyan itt edzettek, példaértékű. Fájt már a lábuk a sok rúgástól, és senki nem ment el, nem hagyta el az edzést, az utolsó pillanatig hajtottak. Mindent kiadtak magukból.

– Köztudomású, hogy aprólékosan megtervezi az edzéseit. Amit tervezett, sikerült mindent átadnia, vagy még szeretett volna valamit oktatni?
– Megcsináltunk mindent, amit terveztem, elosztottam öt felé, hiszen öt edzést tartottam. Elméleti előadásokat is beiktattam, képekkel, elmagyaráztam az edzés előtt, hogy mit fogunk csinálni. Sokkal könnyebben tanulnak, ha tudják, mit és miért csinálnak.

– Hány klubból vettek részt a szemináriumon?
– Nagykanizsa, Gyula, Debrecen, Szeged, Békéscsaba, az ország minden része képviselve volt, ötven körüli létszámmal, s jó páran már edzősködnek is.

– Nekem újdonságnak számítottak azok a botok, amivel páros gyakorlatokat végeztek…
– Amikor mozdulunk, akkor egy gravitációs középpontba kerülsz, de amikor egy karate állásban mozogsz, akkor az jóval nehezebb. Ez a bot kényszerít arra, hogy vidd előre ezt a bizonyos gravitációs középpontot. Immár hatvan éve alkalmazzuk. Itt újdonságnak számít.

– Három éve azt ígérte, hogy rendszeresen jönnek ősszel Békéscsabára edzőtábort tartani, s ez úgy látszik, meg is valósul. A jövőben is így lesz? Egy tábor a nyáron Gyulán, egy ősszel Békéscsabán?
– A nyári gyulai tábor egy nemzetközi tábor, az őszi pedig a magyar szövetség tábora.
A tábor elején az edzéstartókat maximalistának tartotta, akik gyakran többet mozognak, mint a tanítványok.

– Most a végére változtak valamit?
– Teljesen. Minden nap végén megbeszéltük az addigi eseményeket, ezzel zártuk a napot. Nem a tanítványok előtt, de elemeztük az edzéstartást. A tábor végére egyre jobb lett.

– Most nem okvetetlenkedek, de itt, a tábor végén a mester is alaposan megizzadt…
– Muszáj, mert a technikákat be kell mutatni. Ha nem tudja bemutatni a mester, akkor hogy oktatja majd a tanítványoknak?

– Nyolcvanhárom éves, és hihetetlen energiával dolgozik. Mi tartja önben a lelket?
– Az, hogy fiatalokkal dolgozhatok. Ő miattuk vagyok fiatal. Nem érzem ezt a nyolcvanhárom évet. Utazok, dolgozok, Németországban tartottam szemináriumot két hete, az USA-ban voltam nemrég, és ugyanezeket a kétórás edzéseket vezettem. Hiszek a karatéban, nagyon hasznos az emberiségnek. A karatét oktatók legyenek jók, értsék, amit tanítanak, nagy a felelősségük.

Címlapképünkön a mester a tanítványok körében

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.