A hintókészítő utolsó útjára indult


Villámként futott végig az ország lovas társadalmán a szomorú hír, meghalt Galambos Sándor. A döbbenet csendje kísérte a megváltoztathatatlant. Tudtuk, hogy beteg, de azt is, hogy kemény ember, küzdő és élni akaró. Méltósággal viselte súlyos betegségét, a „hogy van” kérdésre mindig azt válaszolta: jól. Soha nem panaszkodott, erős volt, úgy élt, mintha nem is lett volna beteg. Tervei voltak, hisz annyi mindent meg akart még csinálni, annyi helyre, versenyre szeretett volna még eljutni. A sors közbeszólt…

Galambos Sándort (a képen) a versenyeken rendszeresen ott találtuk a pálya mellett, ahol mindenkihez volt egy jó szava, érdeklődő kérdése. Egy halvány mosoly mindig ott ült a szája körül, amikor üdvözölte lovas barátait. Nagyon sok barátja, jó ismerőse volt. A lovasok között idehaza és határon túl talán nincs is olyan, aki ne ismerte volna őt a lovas pályákról, de mint kitűnő hintókészítő is, nevet szerzett magának.
Ő volt hazánkban az egyetlen, akinek szakmája volt a hintókészítés. Szécsi József füzesgyarmati kocsigyártó mestertől tanulta a szakma alapjait a híres Járműkészítő és Javító Ipari Szövetkezetben. Már 1980-ban saját műhelyt nyitott és a hazai fogathajtókon kívül Európa legtöbb országában, sőt azon túl is ismerik és elismerik a Galambos kocsikat. Munkájára mindig a magas szintű szakmai igényesség volt jellemző.
Tisztességgel végzett kiváló munkájáért Füzesgyarmat városa 2005-ben Pro Urbe díjjal tüntette ki. 2012-ben a szakma az Év Hintókészítője címet adományozta neki.
A lovassport elkötelezettje volt. A hazai és nemzetközi versenyeken még legutóbb is ott találtuk a pálya mellett. Igazi lovasember volt, hosszú ideig segédhajtóként, hajtóként vett részt a versenyeken. Majd a Galambos-team csapatkapitányaként és édesapaként szurkolta végig a versenyeket, hiszen fia és veje is fogathajtó lett. Idén tavasszal ismét felült a hintóra, segédhajtóként Nyúl Zoltán mögött örömmel teljesítette a feladatokat.
A család minden tagját a lovassport, a hintókészítés tudománya felé terelte. A családi vállalkozásban, a versenypályákon, a bírói testületekben ott találjuk a családtagokat.
Halálával fájdalmas és mélységes űrt hagyott szerető és rendkívül összetartó családja életében, de hiánya a lovasok körében is felmérhetetlen. Emléke szívünkben, emlékeinkben örökké élni fog, hiszen ha egy Galambos hintó megjelenik a lovas pályákon, eszünkbe jut majd ő.
„Csak az hal meg, akit elfelednek. Örökké él, kit nagyon szeretnek.” Galambos Sanyi nem feledünk! Isten veled!

Szabó Zsuzsa