Az Előre rászolgált a bravúros pontra

Zsinórban a harmadik tavaszi döntetlenjét érte el a Békéscsaba 1912 Előre labdarúgócsapata, amely az NB II-es bajnokság 24. fordulójában a listavezető MTK Budapest otthonából tért haza ponttal. A lila-fehérek mindvégig nagyon szervezett játékot nyújtottak az Új Hidegkuti Nándor stadionban, és teljesen rászolgáltak erre a sikerre.

MTK Budapest–Békéscsaba 1912 Előre 11 (01)
NB II-es labdarúgó-mérkőzés. Budapest, Új Hidegkuti Nándor stadion, 1
706 néző. Vezette: Oláh Gábor (Máyer Gábor, Sinkovicz Dániel).
MTK: Somodi – Katona M., Pintér Á. (Kata, 79.), Baki, Deutsch – Cseke – Bognár I., Mezei – Prosser, Lencse (Gera, 88.), Schön. Vezetőedző: Michael Boris.
Békéscsaba: Ribánszki – Szalai, Farkas M., Nagy S. (Polényi, 57.), Mészáros (Babinyecz, 79.) – Király – Kovács Á., Váradi (Gréczi, 72.), Pantovics – Lukács.Vezetőedző: Schindler Szabolcs.
Sárga lap: Szalai a 17., Baki a 22., Váradi a 61., Cseke a 65., Pintér a 67., Gréczi a 88., Bognár a 90. percben.

36. perc: Nikola Pantovics kapott egy hosszú átadást a 16-os bal oldali csücskénél. Katona díszkíséretében vezethette a labdát az ötösön belülre, ahonnan éles szögből lőtt a kapu hosszú sarkába, 0–1.
47. perc:
Katona ívelését a pálya bal oldalán Schön csúsztatta tovább a tizenhatos előterébe Prosser Dániel elé, akiről lemaradt Szalai, így a támadó a balösszekötő helyéről, 14 méterről tulajdonképpen zavartalanul helyezett a hosszú sarokba, 1–1.


A sokszoros kenuvilágbajnok, Wichmann Tamás emlékének adózva, gyászszünettel kezdődött a mérkőzés.
Kiegyenlített mezőnyjáték folyt az első percekben, a csabaiak szemlátomást nagy gondot fordítottak a kék-fehérek veszélyes támadóira, ugyanakkor rövid passzokkal építkezve, több támadást is vezettek Somodi kapujára, igaz a hálóőrnek nem kellett játékba avatkoznia. Mivel a védelmek jól álltak a lábukon, helyzet egyik oldalon sem alakult ki a félidő első felében. Az első ígéretes lehetőséget ekkor Pantovics 18 méteres szabadrúgása jelentette, ami azonban kapu fölé-mellé szállt. A két gárda a folytatásban sem kényeztette el a szurkolótáborát, a csabaiak mentségére szóljon, hogy nem hagyta érvényesülni ellenfelét, és a játékban teljesen egyenrangú partnere volt a listavezetőnek, sőt… A félidő hajrájához közelítve némileg váratlanul jött a vendégek gólja, ami Pantovics érdemeit dicséri. Egyszeriben megélénkült az MTK, de a lilák hátsó alakzata szervezetten állt a lábán és zavartalanul „simította” régi medrébe a meccset.
A térfélcserét követően egy helyezkedési hibát kihasználva nyomban egalizált a fővárosi együttes. Mindez azonban nem okozott tartós zavarokat az Előre játékában, amit két Kovács-lövés is jelzett. Az 57. percben kényszerű cserére szorult a viharsarki együttes, miután Nagy Sándor saját kapusával találkozott balszerencsésen egy beívelésnél. Bár valamivel többet kezdeményezett az MTK, egy kívülálló számára így sem derülhetett ki, hogy melyik fél vezeti a tabellát. A félidő közepén megélénkült a meccs. Az egyik oldalon előbb Máris, majd Lukács közeli löketét ütötte ki Somodi, a másikon pedig Bognár emelése okozott riadalmat, ami fölé szállt. Olyannyira felbátorodva játszott az Előre, hogy Szalai a 76. percben akár a vezetést is megszerezhette volna, amikor az önzetlen Pantovics keresztpasszát a jobbösszekötő helyéről az oldalhálóba lőtte. Kis híján duplán bűnhődött ezért vendégcsapat, Bognár ravaszul elvégzett 24 méteres szabadrúgása azonban centikkel elkerülte a kapuját. A végjátékban a fővárosiak nyomás alá helyezték a viharsarkiakat, a hosszabbításban meccslabdájuk is volt, amit Deutsch elhibázott. A döntetlen reális képet festett a 90 percről.

Jó: Cseke, Prosser, Bognár, ill. Farkas, Nagy S., Mészáros, Király, Pantovics.

Schindler Szabolcs: – Nehéz mérkőzés volt, de nagyon szervezetten és tudatosan játszottunk. Ha kicsit koncentráltabbak vagyunk, a kontrákból akár több gólt is szerezhettünk volna, de így sem vagyok elégedetlen. Köszönjük, hogy ilyen sok szurkoló biztatott bennünket a helyszínen.

B. M.–Sz. L.

Címlapon: Farkas és Szalai eredményesen csatázott a fővárosi támadókkal is. Fotó: Molnár Balázs/1912elore.hu