Az ifjú bajnoknő sikerekre éhezik

Tavaly a tél beköszöntével indítottunk egy sorozatot, melyben megyénk lovas kiválóságait mutattuk be. Idén ezt a sorozatot újból életre hívtuk, most a legígéretesebb tehetségeinket szólaltatjuk meg. Kezdésként egy ifjú hölgyre, Buzás Blankára esett a választásunk, aki hosszú évek óta lovagol, huzamosabb ideje versenyez díjugratásban, idén elhódította a megyei ifjúsági bajnoknak járó díszes serleget, nem mellesleg a modell szakmában is elkezdte bontogatni szárnyait.

Mi az, amit tudnunk kell rólad?
– Mindenekelőtt köszönöm szépen a lehetőséget! Buzás Blanka vagyok, 17 éves, Szarvason lakom, az Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium tanulója, a Kentaur Lovas Egylet aktív versenyzője, azon belül pedig Kotroczó Róbert tanítványa vagyok.

Mikor kezdtél el lovagolni, és miért pont a díjugratás mellett tetted le a voksod?
Hároméves koromban, már heti rendszerességgel vittek a szüleim lovardába, mert nem tudtam megmaradni nélkülük. Nyolcesztendősen kaptam az első lovamat, aki megváltoztatta a család életét, utána minden gondolatunk a lovak körül forgott. A szarvasi lovardában kezdtem el jobban érdeklődni a díjugratás iránt, mert ezt találtam a legizgalmasabbnak és legösszetettebbnek. Csodálatos, ahogy egy ember és egy ló ilyen összhangban tudnak teljesíteni. Az utamat a díjugratás felé Zrena Zita és Pászka Mariann lovasoktató indította el, aki a mostani szeretett Kentaur Lovardám egykori lovasa volt.

Iskola, lovaglás, modellkedés… Hogyan lehet ennyi mindent összeegyeztetni?
Nem a legkönnyebb, mivel mindenhol próbálom a maximumot kihozni magamból, de igyekszem mindent koordinálni. A jövőre nézve pszichológiát szeretnék tanulni az ELTE-n, ezért nagyon fontos, hogy jól teljesítsek az iskolában, hiszen mindjárt itt az érettségi és nem választottam magamnak könnyű utat a diplomához. A modellkedésben tényleg még csak kezdetleges helyen állok, mert érdekelne, de a szabadidőmet inkább a lovammal töltöm, mint fotózásokkal, azért ennek is megtartom a lehetőségét. Kollégista létemre az iskolából járok lovagolni szinte minden nap, rögtön az órák után. Amikor este „haza érek”, vacsorázok és kezdem a tanulást, ami sokszor hajnalokig tart.

Kotroczó Róbert intelmei sokat segítenek

Egy átlagos napon mennyi időt töltesz a lovad körül és miiként készülsz a versenyekre?
A hétköznapokon általában két órát töltök a lovardában, ennyi időt vesz igénybe mire lelovagolom, rendbe teszem és szeretetet adok neki. A heti egy-két ugróedzés mellett, nagy hangsúlyt fektetek az idomító munkára, és ha az időjárás engedi, hetente ki szoktam menni terepre, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk mind a ketten. Mindig tudatosan építjük fel a versenyekre való felkészülést, amiben a legtöbbet az edzőm segít. Együtt tervezzük meg, az elvárásainkat a következő szezonra. Már két éve dolgozok együtt a lovammal, Szikrázó Jelessel. Ő egy nyolcéves, Kisbéri félvér, gyönyörű fekete mén. Mondhatom egy igazi álom ló. Nagyon hálás vagyok érte a szüleimnek, akit természetesen az edzőm segítségével választottunk. Előttem ő is versenyzett vele és idomította, így már ismerte minden szokását.

Idén megyei bajnok lettél, ami stílusosan fogalmazva elég, elég jelentős ugrásnak számít!
Nagyon boldog vagyok az eredmény miatt, mert az eddigi bajnokságokon harmadik helyezés volt a legjobb, amit el tudtam érni. Izgalmas út vezetett a bajnoki címig nagyon sok jó emlékkel és versennyel, sikerekkel. A szezon elejét nem a legjobban kezdtük, aztán fokozottan koncentráltunk az országos versenyekre. Végül augusztusban be tudtam zsebelni pár első helyet, így átvettem a vezetést a pontversenyben.

Hogyan élted meg az izgalmas döntőt?
Kisebb gyomorideggel vártam a napját, mivel az összes versenytársam nagyon ügyes és jól felkészülten érkezett hozzánk. Az alappályát sikerült hibátlanul teljesítenem, így kicsit megnyugodtam, de tudtam minden az összevetésen fog múlni. Sajnos Dér Dorina lova lesérült, így a stresszről elvonta a figyelmem, hogy neki segítsünk, hiszen klubtársak vagyunk. Az eredményhirdetésen, amikor kimondták a nevem az első helyre, kissé hihetetlen volt. A tiszteletkörnél Jeles is tudta, hogy jót csinált, mert mint ilyenkor mindig, játszadozni kezdett.

Szikrázó Jelessel

Összességében milyen volt az idei szezonod?
Mint minden szezonban, itt is voltak jobb és rosszabb versenyek, de azt kell mondanom, hogy sikeres szezont zártam. Kvalifikáltuk magunkat a championatusra, aminek az egyik fordulójára tudtunk csak eljutni, de ott is hoztuk az elvártakat. Az év végi győzelem pedig megkoronázta az évet.

A hideg beköszöntével elkezdődtek a fedeles bajnokságok, esetleg részt vesztek valamelyik versenyen?
A tél leginkább az alapozás időszaka lesz. Az elmúlt hónapban sérülés miatt nem tudtam lovagolni, ezért amíg teljesen rendbe nem jön a szalagom, az edzőmet bíztuk meg Jeles lovaglásával. Pár versenyen szeretnék indulni, ha már az ifjúsági bajnokságért nem tudok. Amíg én pihenek, Jeles továbbképzése zajlik. Kicsit őt is fejlesztjük, hogy a következő szabadtéri szezonban még jobban tudjunk teljesíteni, de februárban visszaállok a teljes munkára, addig az idomító munkát végzem.

Mik a céljaid az elkövetkező időszakra?
A következő két hónapban azon dolgozunk, hogy Jelest eljuttassuk a hibátlan 130-as pályáig. A következő szabadtéri szezon során teljes mértékben a championatusra fókuszálunk, hogy minél sikeresebbek lehessünk.

Kép/szöveg: Szabó Fruzsina

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.