Becsületbeli ügy volt a Rákóczi végjátéka

Nem hétköznapi gondokkal küszködve játszotta végig a tavaszi idényt a Rákóczi Vasas SE megye I. osztályú labdarúgócsapata. A játékosok már decemberben szembesültek azzal, hogy a telepi foci nyártól beolvad az OMTK-ba. Ilyen „béklyóval” vette át a szakmai munka irányítását Gyimesi András, aki bajnoki rajt előtti héten vállalta el a felkérést, és gyakorlatilag alapozás nélkül vágott az évnek a csapatával.

– Milyen célokat lehetett kitűzni az előzmények ismeretében? – intéztük a kérdést Csizmadia Imre elnöknek.
– A tavaszi szezon egyik célja egyértelműen az volt, hogy a téli átmeneti időszak nem kis nehézségeit átvészelve, újra egységes, baráti szellemű Rákóczi Vasast lássanak a pályán a szurkolóink, emellett az alapszakasz mérkőzésein tartsuk meg a hatodik helyet. A csapategység kialakítása sikerült, hiszen a szűkös játékosállomány, az ehhez köthető nem kifejezetten eredményes tavaszi szezon ellenére, a gárda minden nehézségén felülemelkedve, egymást támogató módon, baráti szellemben élte a mindennapjait a pályán és azon kívül. Az eredményesség tekintetében is sikerült az alapcélt teljesítenünk, mert némi külső segítséggel, a rivális csapatok eredményei szerencsés alakulásának köszönhetően a felsőházi rájátszásban folytathattuk.

– A tavasz ettől még nem sok örömet tartogatott!
– Számos összetevője volt ennek. Kezdve a téli időszak bizonytalanságaival, amelynek részét jelentette a vezetőedző megtalálása, a játékosállományának egyben tartásának nehézségei, az eligazoló játékosok minőségi pótlásának hiánya, a tavaszi szezon elején megsérült támadónk, Tasi Robi kiesése is. A problémáinktól függetlenül a csapat minden tagja, a szakmai vezetés, az egyesület vezetésében tevékenykedő kollégáim, a támogatóink minden dicséretet megérdemelnek, hiszen tisztességgel, becsülettel, a Rákóczi-telepi futball iránti szeretettel, alázattal tették a dolgukat. Nagy-nagy köszönet érte!

– A problémák ismeretében is igent mondott a felkérésre… – fordultunk Gyimesi András edzőhöz.
– Tisztában voltam a helyzet komolyságával, nem akartam tovább nehezíteni a csapat életét, ezért is mondtam igent a megkereséskor. Nagyon nehéz szakmailag bármit is mondani, hiszen a bajnokság tavaszi rajtja előtt már mindenki pontosan tudta, hogy mi a jövőkép. Azt azért ki kell emelni, hogy igazi sportemberek alkották a csapatot, akiket nem feltétlenül az eredmények minősítenek, hanem az adott sporthoz való hozzáállásuk, mentalitásuk, alázatuk. Aki tehette, részt vett az edzéseken, hiszen mindenki tudta, hogy vállalt valamit, ami tréning nélkül semmilyen formában nem működik. Azt gondolom becsülettel helyt álltak a fiúk. Különösen a Méhkerék, illetve a Békéscsaba elleni idegenbeli mérkőzést emelném ki, hiszen a volt NB III-as csapatok ellen remek mérkőzést játszottunk. Jó lehetőség volt a fiatal játékosoknak, hogy belekóstoljanak, milyen is az elit csoportban helytállni. Remélem sokat tanultak ezekből a mérkőzésekből. Dicséret illeti az „öreg” rákóczis játékosokat is, hiszen kiálltak egyesületükért és persze magukért.

– Hogyan tovább? – passzoltuk vissza a labdát az elnöknek
– A jövőkép tulajdonképpen már decemberben kirajzolódott. Központilag megfogalmazott, egységes orosházi labdarúgás kialakítása lett meghirdetve. Ennek megfelelően egy egyesületen belül, egy szakmai irányítás alapján, két felnőtt csapat kialakítása a terv, ebből az egyik a továbbiakban is a telepi sportlétesítményben fogja játszani a hazai mérkőzéseit, a futballhagyományok megőrzése, a helyi szurkolók kiszolgálása érdekében.

Címlapon: A telepiek az egyik legjobb idei meccsüket a bajnok Méhkerék ellen játszották. Fotó: Rajki Judit

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.