Előre: a sikeresebb évhez kreatívabb labdarúgókra lett volna szükség

A hatodik helyen zárta a 2013—2014. évi NB II-es labdarúgó-bajnokságot a Békéscsaba 1912 Előre gárdája. Sokan fanyalognak, ez vékony teljesítmény, ugyanis többen abban bíztak: a bajnoki címért, illetve a feljutásért küzd ebben a bajnokságban a lila-fehér egylet. Mások pedig azt állítják: az összes körülményt figyelembe véve reális a hatodik helyezés.

Mindenek előtt nézzük a statisztikát. A Nyíregyháza nagy fölénnyel nyerte a bajnokságot és az őket követő Dunaújváros is magabiztosan jutott föl. Búcsúzott az osztálytól a Kisvárda, a Kozármisleny és a Tatabánya.
A Békéscsaba 1912 Előre csapata a hatodik helyen végzett, közel ötven százalékos teljesítménnyel. Mérlegük: 12 győzelem, 7 döntetlen, 11 vereség, ami összességében 43 pontot ért, ugyanannyit, mint az őket követő FC Ajka csapatáé. A csabaiak a nyíregyháziaktól 23, a Dunaújvárostól 19 ponttal voltak leszakadva. A legjobb kieső Kisvárda 31 pontot gyűjtött, mindössze tizenkettővel kevesebbet, mint a lila-fehérek. A csapat gólkülönbsége pozitív tartományba került: 50—43-as „gólaránnyal” zártak.
A bajnoki évad mikéntjéről a Viharsaroktól búcsúzó 61 esztendős Komjáti András vezetőedzővel beszélgettünk.
A két szezon, az őszi és a tavaszi között tapasztalt különbséget?
„Nehéz összehasonlítani a két szezont, de talán a tavaszi jobbnak tűnt, egységesebb volt a csapat. A nyáron érkezettek közül akadtak, akik jól beépültek, mint Albert István, a brazil Marcolini Dantes Bertucci Lucas, ugyanakkor voltak, akik csalódást okoztak. Nem véletlenül váltunk meg a télen Kiprich Dánieltől, Radványi Dávidtól, vagy éppen Szűcs Istvántól. Ha a tavaszi igazolások fél évvel korábban realizálódnak, jobban összeérhetett volna a csapat.
Sokszor elhangzott: ezt az évet a csapatépítésre szánják, hogy majd egy-két év múlva valóban megpályázhassa az Előre az NB I-et.
Igen, ez elhangzott, de igazából nem valósult meg. Jöttek ugyan bőven új játékosok, mint említettem, sokan nem váltak be. Ebben olykor én is hibáztam. Ám a klub játékos politikája nem vezetett sehová. Egyéves szerződések születtek, mások kölcsönbe érkeztek. Így a labdarúgókat nehéz volt ösztönözni. Jártam már így, amikor Gellei Imre mellett dolgoztam Siófokon, a feljutást tűzte ki célul a klub, ám rövid lejáratú szerződéssel bíró játékosok nem mindegyikének volt érdeke a feljutás. Tudták, akkor tovább kell állniuk, de amúgy is, a menedzserek kezében voltak a labdarúgók, sokszor ők is másképp gondolkodtak az igazolásokról.
A télen érkezettek mennyire váltak be?
Egalizálták a távozókat. De nem ez volt a fő gondunk. A tavaszi szezonkezdetkor kapásból öt meghatározó játékosra nem számíthattam sérülés miatt, mint például Balog Zsoltra, Bagi Istvánra, Király Patrikra, Ali-Tolmbaye Calvinra. Pedig a felkészülési mérkőzéseken már olyan jeleket mutatott velük a csapat, hogy ennél többre vihetjük.
Összességében elégedett a csapat helyezésével?
Elégedett nem lehetek a hatodik helyezéssel, de a játékosállományt tekintve, a tavaszi sérüléshullám miatt reális.
Maradt hiányérzete?
Jómagam — miként a szurkolók, a közvélemény is — azért többre vágytam. Különösen fájó volt, hogy a csapat hazai mérlege nagyon gyengére sikerült. Ami köszönhető annak, hogy a felállt védelemmel szemben nem jól működött az előre játék, nem sikerült az ellenfél kapuja előtt létszámfölénybe kerülni. Ugyanis ehhez kreatívabb középpályásokra és csatárokra lett volna szükség. Na és sokat hibázott a csapat, amikor támadásokat kellett kidolgozni. Ha ezek a negatívumok megszűntek volna, jóval előrébb végezhettünk volna, de legalábbis több ponttal zártuk volna a bajnokságot.
Megszűnt a szerződése Békéscsabán. Hogyan tovább?
Furcsán váltunk el, szinte el sem tudtam búcsúzni a játékosoktól. Még szinte meg sem száradt rajtuk a dunaújvárosi mérkőzés izzadtsága, máris összehívta a labdarúgókat az új stáb. Ez egy kicsit keserű szájízt eredményezett nálam. Ami pedig a jövőmet illeti: vannak megkeresések, több klubbal is tárgyalok, de még képlékeny a dolog, ezért nem is kívánok arról beszélni, hol folytatom edzői pályafutásomat.

Jávor Péter

Címlapképünkön: a Dunaújváros elleni mérkőzésen ült utoljára egymás mellett Komjáti András (jobbra) és Pásztor József (középen) – fotó: Such Tamás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük