Előre NKSE: van kiút a süllyedő állapotból?

Két nappal ezelőtt arról írtunk, hogy az EUbility Group-Békéscsabai Előre NKSE női kézilabdaklubjának vezetése és Skaliczki László vezetőedző közös megegyezéssel szerződést bontott, miután a felnőtt csapat az idei bajnokság első hat fordulójában nullapontosan a kieső helyen áll. Folytatásként a tegnapi írásunkban igyekeztünk elemezni a kialakult helyzetet, amelyben vázoltuk, hogy a nem egészen egy évtized alatt hány kiváló kézilabdázó fordított hátat a klubnak, és milyen „vacak” játékosállomány maradt vissza Békéscsabán. Írásunkat azzal fejeztük be: ha így haladunk, nemcsak a csapat, a szakemberek, a szurkolók, hanem a levegő is elfogy a klub körül.

Mai, harmadik cikkünkben arra keressük a választ, mi az oka annak, hogy ilyen mély gödörbe került a felnőtt csapat? Erről az Előre NKSE gazdasági vezetőjével, a klubnál 2006 óta tevékenykedő Fülöp Csabával (képünkön) igyekeztünk képet alkotni, akinek immár 12 esztendős rálátása van a nagy múltú egyesületre.

– Kellően kritikus és féltő volt a tegnapi cikk – mondta elöljáróban Fülöp Csaba. – Sokat gondolkodtam jómagam is azon, miként jutott 2009 óta idáig ez a történet, aminek minden pillanatát és rezdülését végig éltem, a jelenlegi helyzetet pedig nagyon szenvedem.

– Akkor vágjunk is bele: miért jutott tetszhalott állapotba az egykor szebb napokat megélt patinás békéscsabai felnőtt női kézilabdacsapat?
– Elöljáróban: úgy vélem, a cikk egyben figyelemfelhívás és valamilyen segélykiáltás is szerintem, 23 óra 59 percnél járunk. Amellett, hogy volt bőven hiba az elmúlt időszakban, sajnos anyagilag elhúzott mellettünk a mezőny, a játékos árak pedig az égben vannak.

– Boncolgassuk! Milyen hibákra gondolt?
– Egyrészt vezetési hibákra, elsősorban a hatékony vezetési döntéseket hiányoltam. A sikeres Mátéfi Eszter korszak után nem sikerült igazi szakmai jövőképet alkotnunk, sok esetben csak reagálni tudtunk az eseményekre. Miként igazi irányítás sem alakult ki, nem tudtuk megteremteni a modern klubmodell alapjait. Ennek okai is visszavezethetők az anyagiakra, hiszen éveken keresztül Szabó Károly tanár úrral vittük a csapat összes ügyét másodállásban, máshol négy-ötfős adminisztratív stáb dolgozik. Hiába volt 2014-ben egy remek juniorbajnok csapatunk, abból is kevesen maradtak mára. Bátran, tíz játékosnak is profi szerződést kínáltunk három és fél évvel ezelőtt. Ma már csak Walfisch Mercédesz, Kovács Anett, Bottó Rózsa, Mihálffy Adrien és Gidai Eszter játszik közülük a felnőtt csapatunkban, Mézes Laura, Diószegi Nikolett és Dombi Luca eligazoltak, a többieknek jelenleg „nyoma veszett”, nincsenek az első osztályú mezőnyben. Bár a megmaradt öt játékost ennek ellenére jó aránynak gondolom, más esetekben még ennyi, egykori juniorkorú sportolót sem tud megtartani egy-egy klub.

– Milyen hibákra gondolt még?
– A következő talán nem is hiba, hanem állapot. A mai NB I-es mezőnyben véleményem szerint a Vasas és a mi klubunk rendelkezik a legszerényebb költségvetéssel, ami alig haladja meg a felnőtt csapat vonatkozásában a 140 millió forintot. Tény, nem a milliárdos költségvetésű Győrrel, vagy az ugyancsak miénk többszörösével rendelkező Ferencvárossal kell bennünket összehasonlítani, de tény, az elmúlt évtizedben jelentősen megnőttek a klubok kiadásai. Ezzel szemben a miénk csökkent. Miközben a játékosok ára és fizetése dinamikusan nőtt. Ezért nem tudtunk tehetségeket megtartani, és ezért nem tudtunk új játékosokat igazolni. Egy-két éve mondom, fel kell tenni a kérdést: jelen körülmények között elbír-e a város egy első osztályú kézilabdacsapatot, amelynek a biztos bennmaradásához legalább évi 180 millió forint kell.

– Pontosabban mennyiben csökkent a kézilabdaklub anyagi támogatása?
– Esetünkben 2010-ig más rendszerű és összegű volt az önkormányzati támogatás, amely korábban alap-, gyűjtött pont utáni és nézőszám alapú támogatás volt, ez esetünkben összesen kilencven millió forintot is kitett. Ehhez korábban a mainál magasabb összegű szponzori támogatás társult. Jelentős összegű ugyanakkor a Szerencsejáték Zrt. által kapott összeg is. Ezzel szemben ma alacsonyabb az önkormányzati támogatás, miként a szponzori is. A Szerencsejáték Zrt.-től pedig idén még nem folyt be pénz.

– Vegyük sorba, miért lett szerényebb a klub bevétele?
– Az önkormányzati támogatás a korábbi három- helyett egycsatornás lett, ami most 69 millió forintot jelent. A korábbi negyvenmilliós szponzori juttatás megközelítőleg a felére csökkent. A Szerencsejáték Zrt. korábban a sportági szakszövetségnek utalta át a támogatást, amit a szövetség osztott szét. Most viszont a klubokkal egyenként köt szerződést a zrt., ráadásul nem csak a kézilabda sportág érdekelt ebben, hanem más labdajáték sportágak is, összesen 87 csapat. Ez viszont érthetően más mechanizmust igényel, ami viszont lassítja a folyamatot. Vagyis ez a pénz meglesz, csak később.

– Az imént szóba került, hogy a játékos árak alaposan megemelkedtek. Hogyan érinti ez a klubot?
– Mondok egy példát: a Mátéfi-érában a csapat ásza valamivel több, mint ötszázezer forintot kapott. Ma ennyiért még középszerű NB I-es kézilabdázót sem lehet kapni. Egy meghatározó játékos hasonló adottságokkal manapság másfél milliót is elkér. Így aztán az évi csökkenő költségvetésünk több mint hetven százalékát ma már a bérekre és járulékokra fordítjuk, ami nagyon nagy arány, különösen a korábbiakhoz képest. 2016-ban összesen 55 millió forint járulékot fizettünk be az állami költségvetésbe, ez gigantikus szám, de érthető: minden kézilabdázónk munkaviszonyban van a klubbal.

– Mi lehet a kiút?
– Három-négy évvel ezelőtt ezek a negatív előjelek már láthatók voltak, ezért már akkor hangsúlyoztam: egy világos jövőképet kell megalkotni, és egy átlátható struktúrát kell felépíteni. Azt tudjuk, hogy a város sportra fordítható pénze behatárolt, más településekhez képest még így is magas, tehát az önkormányzattól a jövőben nem számolhatunk magasabb támogatásra. Békéscsaba kiemelkedően teljesít a sporttámogatások terén, szerepvállalása példaértékű. A város sportélete nagyon sikeres, így joggal támogat az önkormányzat kiemelten több egyéni és csapatsportágat. A kézilabda kapcsán ki kell emelni Hanó Miklós alpolgármestert, aki 1999 óta segíti mindenben a klub működését. Szabó tanár úr szintén évtizedek óta a klubnál van, számtalan tehetséget fedezett fel, eredményei önmagukért beszélnek, érdemei elévülhetetlenek. Szorgalommal, sziszifuszi munkával a pénz hiányát, véleményem szerint, most nem lehet ellensúlyozni. De higgye el mindenki, hogy a klub vezetőségének minden tagja azon dolgozik, hogy a legrosszabbat, a kiesést el tudjuk kerülni. Talán még sokan emlékeznek arra, hogy 2004-ben már egyszer búcsúzott a csapat az első osztálytól, ám akkor egy remek, új, fiatal generáció volt a háttérben, amelyik nagyon gyorsan visszajutott a legfelső osztályba. Ma nincs ilyen,első sorban csak a legalacsonyabb, az U11, az U13 és a 14-15 évesekből álló serdülők szintjén állunk a legjobban, akik még túl fiatalok ahhoz, hogy pótolják a távozókat. A nemrégiben megválasztott új elnökkel, az ambiciózus Paláncz Györggyel, valamint az új elnökségi tagokkal úgy tűnik, elindul valami. A vezetőség minden tagjával karöltve egy új jövőkép van kibontakozóban, aminek egyik legfontosabb pillére lehet a tehetséggondozás, ami által el kell érnünk az évtized vége felé, illetve azon túl, hogy a saját nevelésű játékosokra építsük csapatunkat. Ennél kifizetődőbb megoldást aligha lehet találni a jövőben.

Jávor Péter

One thought on “Előre NKSE: van kiút a süllyedő állapotból?”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.