Eredményes hadakozás a nagyok árnyékában

Aligha képezheti vita tárgyát, hogy a mögöttünk hagyott évben erőn felül teljesített a Békéscsaba 1912 Előre NB II-es labdarúgócsapata. A lila-fehérek egy sor jól szituált rivális előtt szerezték meg a bronzérmet, az anyagiak, a humánerőforrás és a sportdiplomácia terén is kimagasló MTK-Kisvárda duó mögött. Kiváló szakmai munkát végzett tehát stábjával Boér Gábor, aki néhány napja UEFA Pro-licences edzőnek vallhatja magát. A szakmai vezetővel a mögöttünk hagyott év hozadékát tekintettük át.

– Saját olvasatában milyen értéke van a most elért bronzéremnek?
– Másokkal ellentétben úgy vélem, ez az eredmény óriási siker, hiszen amellett, hogy több csapat jobb körülmények között készülhetett és nagyobb büdzséből gazdálkodhatott. Velük szemben mi rendkívül fiatal és profi szinten tapasztalatlan csapattal versenyeztünk, végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottunk és folyamatosan ott tudtunk lenni a dobogó közvetlen közelében. Az NB II-es bajnokság rendkívül sajátos a maratoni hosszúságával, illetve az ennek is betudható kiszámíthatatlanságával. A kiegyenlített erőviszonyok végig nagy erőbedobásra késztetik a csapatokat, és ebben a kiélezett versenyben az dönt, ki produkál rövidebb hullámvölgyeket. Mi ennek köszönhetjük azt, hogy dobogón zárhattunk.

– Amivel alighanem kihozták a maximumot az évből, mivel ez a bajnokság némi túlzással, a harmadik helyért lett kiírva!
– Én is azt gondolom, hogy az első két pozíció már a kezdés előtt kiosztásra került, hiszen az MTK élvonalbeli kerettel, volt válogatott játékosokkal vágott az évnek. A Kisvárda pedig nemzetközi tapasztalattal és „magyar felmenőkkel” rendelkező jó nevű külföldi labdarúgókkal megspékelve. A szabolcsi csapatban szintén válogatott játékosok szerepeltek, és akkor a két klub anyagi lehetőségeit még nem is említettem.

– Pedig a bajnokság bizonyos periódusaiban úgy tűnt, hogy szakmailag ez is áthidalható…
– Többször megkaptuk azt a kritikát, hogy amikor tűz közelbe kerültünk, akkor szándékosan rossz eredményt értünk el. Természetesen a feltételezés is sértő, amit a csapat nevében is visszautasítok! Mi ugyanis a körülményektől függetlenül, minden esetben kizárólag a győzelem megszerzése érdekében létünk pályára. Kétségtelenül voltak érdekes eredményeink, de a sport, a futball, ezen belül az NB II-es bajnokság teljesen kiszámíthatatlan. Azért is szeretjük, mivel gyakran borul a papírforma. Egyetlen csapat ellen sem tudtunk biztosra menni, és amikor kicsit esélyünk nyílt volna a Kisvárda mögé felzárkózni, sajnos a fiatal csapatunk mentálisan összeroppant. Azonban szándékosságról soha, semmilyen körülmények között nem esett szó! Sokszor elmondtam év közben, hogy csapatot építünk, illetve építettünk és egyszer sem nyilatkoztam azt, hogy ez alkalmas lenne az osztályváltásra. Ettől függetlenül mindent elkövettünk annak érdekében, hogy meglepetést okozzunk, de sajnos a sok meccsnek is köszönhetően kijött az élcsapatokkal szembeni lemaradásunk. Abban az esetben, ha odaértünk volna az első két helyre természetesen vállaltuk volna az osztályváltást, de reálisan a csapat felét ki kellett volna cseréni a megfelelő eredmény érdekében, azaz kezdhettünk volna mindent elölről a csapatépítés terét.

Boér Gábor immár pro-licences edzőként irányíthat, amennyiben marad. Fotó: Nagy Marcell

– Kívülről szemlélve hiányérzet legfeljebb a hazai mérleg miatt lehet, ahol 29 pontot gyűjtött a csapat, szemben az idegenbeli 36-tal, amely ellenben a legjobb mutató a mezőnyben.
– Azért volt eredményesebb házon kívül a szereplésünk, mert sokkal nagyobb területet hagytak nekünk az ellenfeleink, odahaza ugyanis egyik csapat sem a védekezést helyezi előtérbe. Ezzel ellentétben a Kórház utcába valamennyi riválisunk úgy érkezett, hogy jó a döntetlen, és ennek megfelelően a védekezést helyezte előtérbe. Minden meccsen felállt védelem ellen kellett játszanunk, és 2018-ban Magyarországon nagyon kevés csapat tud ilyet feltörni tudatosan. El kell ismerni, ezen a területen óriási a lemaradásunk. Ugyan rengeteget dolgoztunk a javítás érdekében, de még nagyon messzire vagyunk az elégséges szinttől is. Sajnos már az utánpótlásban sem arról szólnak a mérkőzések, hogy két fél nyílt sisakos játékkal eldönti a pontok sorsát, sokkal inkább a célfocit helyezik előnybe. Persze hibásak vagyunk mi is az edzői stáb tagjai, hiszen mentálisan nem midig tudtuk úgy felkészíteni a srácokat, hogy elviseljék a meccsek elejétől rájuk zúduló kritikát és szidalmat. Ezért sokszor vált görcsössé a játékunk. Természetesen nem a jogos kritikák ellen vagyok, de úgy gondolom, hogy egy szurkolónak 90 percen át buzdítania kell a csapatát, és ha addig nem kap minőségi játékot, akkor lehet jogosan felháborodva. Sajnos ebben is le vagyunk maradva a nemzetközi trendtől.

– Egy ilyen hosszú év során bizonyára akadtak kiemelkedő és könnyen felejthető meccsek. Melyeket helyezné a többi elé e tekintetben?
– A bajnoki év nyitó és záró találkozója sikerült a legrosszabbul, ebben a tekintetben keretbe foglaltuk az évet. A Kazincbarcika ellen nagyon rossz hangulatú hazai bajnokit vívtunk, hiszen óriási várakozás előzte meg az összecsapást, de sajnos azon a napon minden területen csődöt mondtunk. A Soroksár elleni mérkőzés pedig az edzők rémálma volt, hiszen egy tét nélküli összecsapáson nagyon rossz felfogásban játszva zártuk az évet. Magamra vállalom a felelősséget, hiszen az utolsó hétben sokkal lazábban kezeltem a dolgokat, de ebből is tanultam… A pozitív oldalon sokkal több összecsapás jut az eszembe, de itt is csak kettőt említenék. Az egyik MTK elleni idegenbeli mérkőzésünk, ahol bebizonyítottuk, hogy tudunk magasabb szinten futballozni. Sajnos a tavaszi szezon sok meccséhez hasonlóan, a legtöbb helyzetünk kimaradt. A másik emlékezetes találkozó a Nyíregyháza elleni hazai derbi volt, ahol a csapat nagyon magasa szinten és nagyon jól futballozott, nem mellékes szempont, hogy a nézőtéren is nagyszerű focihangulat uralkodott.

– A játékosok közül kik voltak az esztendő „zongoracipelői”?
– Egyénileg nem szeretnék értékelni, ugyanakkor Birtalan Botond éves teljesítménye mellett nem lehet szó nélkül elmenni, hiszen a 22 gólja mellett többször is megcsillogtatta extra képességeit.

– Sok mendemondát hallani a csapat és az ön személyes jövője kapcsán is. Mi a valóság?
– A jövő jelen pillanatban képlékeny, hiszen több játékosnak is lejárt a szerződése, illetve a kölcsönadása. A következő tíz napban fognak felgyorsulni az események, azt követően láthatunk tisztábban a jövő évi csapat személyi összetételét illetően. Nekem is vannak megkereséseim, ami egy ilyen jó eredmény után természetes jelenség, azonban egy évig még a Kórház utcába köt a szerződésem. Konkrétumokról ennek ellenére nem tudok beszámolni, ahhoz előbb a klub vezetőivel kell egyeztetnem a jövőképet, hogy mielőbb pont kerülhessen az ügy végére. A keret június 21-én találkozik először, amikor is átfogó orvosi vizsgálattal indul a felkészülés, melynek időszakára mátraházi edzőtábor és számos tesztmérkőzés van ütemezve.

– Kevesen tudják Boér Gáborról, hogy a csapat felkészítése mellett év közben az iskolapadban is jeleskedett, amihez szintén kijár a gratuláció!
– Június elején sikeres pro-licences vizsgát tettünk 23 hallgató társammal egyetemben. Mindez jelentős mérföldkő az életemben, hiszen a tanulmányok tekintetében felértem az edzői csúcsra. Az én olvasatomban azonban csak most kezdődik minden, hiszen képesítést kaptam arra, hogy a legmagasabb szinten is dolgozhassak, azaz a megszerzett papírral az UEFA bármely tagállamában munkát vállalhassak. Nem vágyódom el, de úgy gondolom, hogy az embernek mindig kell lennie közelebbi és távolabbi céljai, hiszen elképzelések és ambíció nélkül ezen a pályán „meghal” az egyén! Rengeteget új dolgot tanultam a tanfolyam során, de ebben a szakmában napról-napra meg kell újulni, mindig nyitottnak kell lenni és be kell fogadni az új dolgokat, és egy pillanatig sem szabad megelégedni, vagy hátradőlni.

Bakulya Mihály

Az Előre nyárra tervezett edzőmeccsei:
Június 30., szombat: Békéscsaba 1912 Előre–?
Július 7., szombat: Békéscsaba 1912 Előre–UTA Arad (román II. liga, a helyszín még kérdéses)
Július 9–14., Mátraháza edzőtábor
Július 10., kedd: FC Komarno (szlovák II. liga)–Békéscsaba 1912 Előre
Július 12., csütörtök: Gyöngyösi FC–Békéscsaba 1912 Előre
Július 14., szombat: Mezőkövesd Zsóry FC–Békéscsaba 1912 Előre
Július 19., csütörtök: UTA Arad (román II. liga)–Békéscsaba 1912 Előre (a helyszín még kérdéses)
Július 21., szombat: Békéscsaba 1912 Előre–Jászberényi FC

Címlapon: Szatmári Istvánék egyik kirakatmeccse a Nyíregyháza elleni hazai találkozóvolt. Fotó: Erdős Csaba

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.