Győzelmükkel a dobogón telelnek a lila-fehérek

Évzáróra készült a két Békés megyében honos NB II-es labdarúgócsapat, mégpedig a tavaszi szezonról előrehozott második fordulót játszották le vasárnap villanyfény mellett. Mint emlékezetes, az őszi körben Gyulán a Békéscsaba nyert a Szeged ellen 4–1-re, most egyel kevesebb gól esett, de ezúttal is a lila-fehérek vonultak le a pályáról győztesen.

Békéscsaba 1912 Előre–Szeged 2011 GA 3–1 (2–1)
NB II-es labdarúgó-mérkőzés, Békéscsaba, Kórház utca, 462 néző. Vezette: Oláh Gábor (Garai Péter, Bornemissza Norbert).
Békéscsaba: Ribánszki – Dlusztus (Kiss L., 36.), Szélpál N., Babinyecz – Pilán, Viczián, Nagy I. (Gránicz, 85.), Király P., Szatmári I. – Birtalan B., Urbin (Tóth D., 56.). Vezetőedző: Boér Gábor.
Szeged: Szántai – Achim Á., Farkas M., Causic, Zabari – Coroian, Horváth A., Pászka (Beke, 84.), Szabó P. (Germán, 67.) – Balogh G. (Molnár J., 39.), Zádori. Vezetőedző: Supka Attila.
Sárga lap: Zabari a 68., Szatmári I. a 89. percben.

Hamar megszerezte a vezetést a házigazda, a 12. percben jobbról Nagy István lőtt át a túloldalra, ahol Szatmári István a vendégek jobb kapufájával szemben, az ötösről magasan felugorva úgy bólintott, hogy a labda a kapufáról vágódott a hálóba, 1–0.
A 39. percben egyenlítettek a szegediek, egy szabadrúgás kombináció végén Zabari Dávid balról laposan belőtte a labdát a csabai kapu előterébe, Zádori Krisztián a nagy kavarodás közepette közelről a kapu közepébe gurított, 1–1.
Két perccel később már újra a pályaválasztó került előnybe, Nagy István remekül ugratta ki Urbin Pétert, aki a jobb összekötő helyéről, 14 méterről átemelte a labdát a kimozduló kapus fölött, amely a hálóban landol, 2–1.
A 71. percben eldőlt a mérkőzés, amikor egy csabai szabadrúgást nem belőtt a kapu elé Birtalan Botond, hanem kitette szélre a labdát, következett három jó passz a szegedi kapu előterében, amelynek végén Tóth Dániel 14 méterről a kapu jobb alsó sarkába lőtt, 3–1.
Csípős hideg fogadta a csapatokat és az egyre fogyó szurkolósereget az évzáró bajnoki mérkőzésen. A pálya talaja viszont egészen jó volt, annak ellenére, hogy előtte csapadékos napot éltünk át. A „mínuszos” időjárás viszont alighanem megtette „áldását”, mindkét oldalon idő előtt le kellett cserélni játékosokat, akik nem is annyira a durvaságok miatt sérültek meg – a hidegben bizony egészen másképp viselkednek az izmok. De talán ugyancsak a hűvösre fordult órák miatt is, jobban csipkedték magukat a pályán a labdarúgók, sokat futottak. A házigazda korai vezetése sem demoralizálta a szegedieket, akik a mezőnyben egyenrangú ellenfelek voltak, sőt, fél órán belül egyenlítettek. Örömük nem sokáig tartott, ugyanis az Előre hamar visszaszerezte az előnyt. A fordulás után, egy védelmi hibát követően a vendégek legnagyobb helyzete felpaprikázta Boér Gábor edzőt, amikor csak a kapufa mentette meg csapatát a góltól. Igaz, a finisbe kanyarodva a túloldalon egy alkalommal Birtalan Botond is a felső lécet találta telibe. A pontok sorsa akkor dőlt el véglegesen, amikor a csereként beállt Tóth Dániel szemfülességének köszönhetően háromra növelte góljai számát a lila-fehér alakulat, amely győzelmével bebiztosította, hogy mindenképpen a dobogós helyen teleljen.
: Szélpál, Nagy I., Szatmári, Király P., ill. Pászka, Szabó P., Zádori.

Mestermérleg
Boér Gábor: – Már a mérkőzés előtt tudtuk, ha nyerünk, bronzérmes helyen telelünk. Ennek szellemében játszott a csapat. Felemás őszt produkáltunk, de szép lett a vége. Külön öröm, hogy szépen búcsúztunk közönségünktől.
Supka Attila: – Zsinórban tizenharmadik mérkőzésünk, amelyen nem tudunk nyerni. Pedig a lehetőségeink megvoltak most is, de nem tudjuk a helyzeteket kihasználni. Játékban nem voltunk rosszabbak ellenfelünknél, de ez kevés. A télen mindenképpen erősíteni kell a csapatot.

Jávor Péter

Elbúcsúztatták a hetvenen túli Oláh Lászlót

A találkozó szünetében ünnepélyes pillanatokra került sor: ez alkalommal búcsúztatták el a mintegy húsz esztendőn át a lila-fehéreket szolgáló, immár 72 esztendős Oláh Lászlót. A masszőr 1971-ben került a lila-fehérekhez, két részletben 16+4 éven át szolgálta az Előre csapatait, némi fővárosi kitérővel.

Címlapképünkön a mérkőzés legjobbja, Nagy István húzza el a labdát a becsúszó játékos mellett

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.