Szakmai szemmel a megye I. osztályú forduló

A staféta rovat lényege, hogy minden megyei labdarúgó bajnoki forduló történéseiről elmondja a véleményét egy-egy csapat trénere, aki azután tovább adja a képzeletbeli váltóbotot egy kollégája számára. A viharsarki elit második körének párharcait ifj. Turcsek Zoltán (Vésztői SE) értékelte, aki Pozsár Gábornak (Jamina SE) „passzolta tovább a labdát”.

Ifj. Turcsek Zoltán

Békéscsaba 1912 Előre II.–Gyulai TFC 4–0 (1–0)
A gyulai csapat az első félidőben jócskán megnehezítette, a véleményem szerint rendkívül erős hazaiak dolgát, melyben már a rutinos Balog Zsolt
is helyett kapott. A csabai alakulat edzettségi állapotának köszönhetően sok mérkőzést vélhetően az utolsó negyed órában fog a maga javára fordítani, ezúttal is ez történt.
Körösladány MSK–Jamina SE 4–1 (2–0)
Úgy gondolom, hogy ladányiak erősítése sikerült legjobban erre az évre, hiszen sok az osztály szintjét meghaladó játékost tudtak igazolni. A Jaminát biztosan érzékenyen érintette, hogy egyik vezéregyénisége, Göblyös Sanyi hiányzott a „táncból”. De ha ott van, akkor is a hazai gárda lett volna a favorit, hiszen sokat mozgó és kreatív labdarúgókkal rendelkeznek, akik minden percben tudnak helyzeteket kialakítani. Ezúton Pozsár Gabi barátomnak küldöm a stafétát, aki legalább olyan nehéz helyzetben van, mint én, és kívánok neki szebb folytatást.
Kondorosi TE–Rákóczi Vasas SE 1–3 (1–2)
A forduló meglepetését az orosházi
ak szolgáltatták, mivel idegenben tudtak nyerni az idén is komoly célokat kitűző hazaiak ellen. Az bebizonyosodott, hogy egy fegyelmezett, zárt védekezéssel és gyors kontrajátékkal zavarba hozható a KOTE, persze ehhez szükség volt arra is, hogy a vendégek szerezzenek vezetést, és hazaiaknak támadniuk kelljen. A Rákóczi ezzel a győzelemmel jelezte, hogy nem lehet félvállról venni, mert a „nagyokra” is veszélyes játék van a birtokában.
Szarvasi FC–Dévaványai SE 3–0 (2–0)
A Szarvas egy nagyon jó képességű
együttes, tele rutinos és fiatal játékossal, így hazai pályán mindig a győzelem reményében lép pályára. A Dévaványa ebben az évben minden meccsen az életéért fog küzdeni. Most is nagyon jól védekezett, de egy kapu előtti megpattanó lövésnél nem volt szerencséje és így hátrányba került, majd egy közeli fejesnél elaludtak a védői emiatt kétgólos hátránnyal mentek a szünetre. A második félidőben aztán csupa szív védőjátékot mutattak be, de a jogosan megítélt, értékesített büntető megpecsételte a sorsukat.
Méhkeréki SE–Szeghalmi FC 10–0 (3–0)
A hazaiak az osztály favoritjának számítanak, hiszen minden poszton több kiváló képességű labdarúgóval rendelkeznek és az NB III-as profi lendület még
benne van a csapatban. A Szeghalom a hétközi kupameccsen túl sok energiát használt fel, és három hiányzóját is megérezte, ami már a mérkőzés korai szakaszában bebizonyosodott. Ekkora különbség véleményem szerint nincs a két csapat között, de vitathatatlan, hogy ezen a napon a Méhkerék nem sok esélyt adott édesapáméknak.
Mezőhegyesi SE–Vésztői SE 8–0 (2–0)
Ha nem a saját szemmel látom a mérkőzést, nem hiszem el, de tény,
a támadójátékunkkal az első negyedórában olyan szinten megleptük a hazaiakat, hogy ha ebben az időszakban négygólos előnyre teszünk szert, akkor senki nem szólhatott volna egy szót sem. Az „ivószünet” minket zavart meg jobban, és az ellenfelünk folyamatosan nőtt a fejünk fölé, mert a védekezésben egyre több fegyelmezetlenséget követtünk el. Aztán a bekapott első góltól olyan csalódottság lett úrrá, hogy míg ezen elmélkedtünk, már kettő volt közte. Sajnálom, mert mindkét találat elkerülhető lett volna, hiszen semmi olyan nem történt, amit előzetesen nem beszéltünk volna meg. A második félidő elején megvoltak a helyzeteink, kapufát lőttünk, de ezen a napon semmi nem jött össze nekünk. Nem így a hazaiaknak, akik a kiállítást követően nagy önbizalommal játszottak, és szinte még az is befele pattant nekik, amit mellérúgtak. Persze lehetne egy sort elmélkedni azon, hogy a második félidőben, miért is rúgott három tizenegyest a Mezőhegyes, ettől függetlenül nagyon sok munka vár még a csapatomra, hogy ilyen vereségek a jövőben ne forduljanak elő.

Címlapon: A szarvasiak háromszor találtak rést a ványai „élő sövényen”. Fotó: Babák Zoltán

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.