Tavasszal szeszélyesek voltak a hegyesiek

Megye I. osztály: 8. Mezőhegyesi SE   24   9   4   11   63-52   31

A mögöttünk hagyott évben hullámvasúton ült a megye I. osztályban érdekelt mezőhegyesi labdarúgócsapat. A zöld-fehér alakulat az első félévben erőn felül teljesítve zsebelt be 21 pontot, amihez tavasszal mindössze tízet tett hozzá. A szélsőséges produktum okairól az év végén leköszönt edző, Mákos Árpád beszélt a Békés Megyei Sport Extrának.

A nyári felkészülésünk elég jól sikerült, és a lehetőségeinkhez mérten egész jól is szerepeltünk ősszel, hiszen a hatodik helyen fordultunk az idei évre vágott bele a szakvezető. Nem volt nagy mozgás a téli szünet során, csupán Boros Ádám igazolt Méhkerékre, Vésztőről pedig Rotár Péter érkezett. Sajnos a tavasz ennek ellenére nem úgy indult, ahogyan szerettük volna, hiszen Vígh Tamás kapusnak kifordult a bokája, Varga Patriknak pedig eltört a keze, így felnőtt hálóőr nélkül maradtunk. Rajtuk kívül Balogh Dániel, Mátó Attila és Dócza Gábor is állandó sérüléssel bajlódott, ennek hatására sokszor csak toldoztuk-foldoztuk a keretünket. Szeretném kiemelni ugyanakkor a serdülőkorú portásunk, Fekete Balázs hozzáállását, aki két hónapon keresztül állta a sarat az ellenfelek, a szurkolók és sokszor a játékostársak kereszttüzében.

Külső szemlélőként ezek ismeretében is túl nagy volt a kontraszt a két szezon között, bár belülről azért nyilván másként élték meg mindezt!
Borítékolható volt a visszaesésünk, de nem csak ezért… Májustól például már csak hetente kétszer edzhettünk. Ez a formahanyatlás két pozíció elvesztését eredményezte az ősz végi állapotokhoz mérten.

Az elvárásoknak azért eleget tett a csapat?
Tulajdonképpen megvalósultak a célok, bár a szánk íze azért keserű maradt. Szerettünk volna két év után újra bejutni a Békés Megyei Kupa fináléjába, de sajnos az elődöntőben büntetőkkel vereséget szenvedtünk a későbbi győztes Szabadkígyóstól, ott is maradt tehát némi hiányérzet. A tervek gyakorlatilag a szokásosak voltak, vagyis a biztos bennmaradás elérése, illetve minél több helyi fiatal szerepeltetése… Mindezt némileg átírta, amikor kiderült, hogy a 2016/17-es szezonban nem lesz kieső! Mivel szűkös volt a keretünk, szerettünk volna néhány felnőtt játékost igazolni, sokakkal tárgyaltunk is, de szembesülnünk kellett azzal, hogy ezt a meglévő forrásaink nem teszik lehetővé. Már az is nagy dolog volt az életünkben, hogy három év után végre némi meccsprémiumért játszhatott a csapat!

Bizonyára akadtak az átlagosnál emlékezetesebb meccsei a csapatnak. Melyeket sorolna a többi elé e tekintetben?
A legkellemesebb mérkőzéseinket a Rákóczi, a Szarvas és a Kondoros elleni idegenbeli sikerek jelentették, átéltünk azonban kínos pillanatokat is. A legfájóbb közülük a Mezőkovácsháza elleni hazai vereség volt.

Mint minden nyáron, most is nyúlfarknyi az átmenet a két szezon között. Formálódik a felkészülés programja és a csapat jövőképe?
Erre vonatkozóan nem tudok különösebb információkkal szolgálni, mivel az utolsó mérkőzést követően felálltam a kispadról. A szándékomat már május elején jeleztem a vezetők felé, akikkel továbbra is nagyon korrekt a viszonyom. Az okokról nem szeretnék bővebben nyilatkozni, viszont a klubtól nem szakadok el. Van egy közös elképzelésünk az egyesület és a település vezetésével, ami a Mezőhegyesi SE régiós, utánpótlás nevelő pozícióját erősítené meg. Immár két éve dolgozunk rajta, s ebben továbbra is komolyan számítanak rám. Remélem, hogy nem hiába öltünk annyi időt és energiát a projektbe, és megvalósulhat az álmunk. Ősztől már csak ennek a koncepciónak a létrehozásában szeretnék szerepet vállalni az U19-es edzőség és a Bozsik-csoport vezetése mellett. További sok sikert kívánok az utódomnak és az MSE felnőtt csapatának!

B. M.

Címlapon: A szarvasi meccsükre például kifejezetten büszkék lehetnek a határvárosiak. Fotó: Babák Zoltán

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.