Harcra kész a csabaiak junior világbajnoka

Giricz Laura szinte napra pontosan egy év kihagyás után léphet majd pályára bajnokin a szeptemberi nyitányon. Fotó: Antal János

Komoly változáson esik át idén nyáron a Békéscsabai NKSE NB I-es női kézilabdacsapata kerete. Mint arról már korábban beszámoltunk összesen kilenc játékos hagyta el a klubot, így mindössze nyolc kézilabdázó maradt az előző évi állományból. Köztük van az a Giricz Laura is, aki 19 évesen 2018 januárjában csatlakozott az Előréhez, akkor még fél évre kölcsönben a Mosonmagyaróvártól, de a következő szezont már hivatalosan is lila-fehér játékosként kezdte meg a fiatal kézilabdázó.

És bár az az idény remekül sikerült a számára, sajnos a szezon végén már elkezdődött az ő hosszú kálváriája, melyben két térdműtét és egy nagyon hosszú rehabilitációs időszak is szerepelt. Emiatt az előző szezont teljes egészében ki kellett hagynia Laurának, viszont most már egészségesen, tele ambícióval alig várja, hogy ismét pályára léphessen.

– Szegedről származol, de a kézilabda csínját-bínját akadémistaként tanultad…
– Nagyon korán, már 14 évesen elkerültem a Nemzeti Kézilabda Akadémiához, de azért a sportágat Szegeden kezdtem és így az alapokat is ott sajátítottam el. Tény viszont, hogy a négy Balatonbogláron eltöltött év nagyon fontos szerepet játszott a pályafutásomban. Ez alatt rengeteget fejlődtem és tanultam, ami nem is csoda, hiszen kiváló szakembergárda dolgozott velünk, aminek köszönhetően serdülőtől egészen junior korom végéig folyamatosan válogatott kerettag lehettem. A junior-válogatottsághoz amúgy is életem eddigi legnagyobb élménye fűződik, hiszen 2018 nyarán hazai környezetben sikerült világbajnoki címet szereznünk.

– Ezt követően viszont ismét visszatértél az alföldre…
– Igen, csak előtte még 2017 őszén egy rövid ideig Mosonmagyaróváron is megfordultam, sőt az első profi szerződésemet is ennél a klubnál kaptam. Mivel januárban elváltak útjaink az akkor másodosztályban szereplő egyesülettel, így az NB I-es debütálásom a Békéscsabához kötődik. Egyébként úgy érzem az a félévem nagyon jól sikerült itt, gyorsan beilleszkedtem a csapatba és örömmel töltött el, hogy a kölcsönidőszak után 2018 nyarán kétéves szerződést kínált számomra a csabai klub.

– Ami azért kétéves távlatból szemlélve meglehetősen felemásra sikerült…
– Sajnos igen. Az első évem abszolút rendben volt, egyre inkább kezdtem alapemberré válni, főleg védekezésben, és szinte minden mérkőzésen pályán lehettem. Viszont a szezon végén már egyre komolyabb problémákat kezdett okozni számomra egy régi sérülésem szövődménye. Egészen pontosan elkopott a jobb térdemben a porc, így mozaik plasztikára volt szükség, melyet tavaly szeptemberben Székesfehérváron végeztek el. A műtétet követően csak hat héttel később állhattam lábra, és bár amint lehetett elkezdtem a gyógytornát és a rehabilitációt, sajnos a felépülésem így is fél évet vett igénybe. A klub egészségügyi stábja viszont rengeteget segített az erősítésben és a különböző kezelésekben, amit ezúton is nagyon köszönök Jacsek-Makra Viktóriának, Knyihár Jánosnak és Tóth Kristófnak egyaránt.


– Akkor számodra is rosszkor jött a bajnokság felfüggesztése?
– Mondhatom azt, hogy a legrosszabbkor. Mivel a közös munkának köszönhetően egyre jobban haladt a felépülésem, így márciusban már teljes értékű munkát tudtam végezni, és március 14-én a Szombathely elleni bajnoki mérkőzésen léptem volna ismét pályára. Viszont a járványhelyzet közbeszólt, ezért sajnos játék nélkül voltam kénytelen lezárni ezt az idényt. És bár ez a szezon messze nem úgy alakult számomra, ahogyan terveztem, most már csak a jövőre és az előttünk álló idényre koncentrálok. Szeretnék bizonyítani a pályán és ismét stabil tagja lenni a csapatnak, és persze a lányokkal együtt elérni a kitűzött célunkat. Sok mindenen mentem keresztül az elmúlt időszakban, de ezek az események csak még inkább megerősítették bennem azt, hogy az életem a kézilabda, és ameddig csak lehetőségem van rá szeretném továbbra is a pályán élvezni ezt a csodálatos játékot.

– Reményeink szerint Békéscsabán még nagyon sok lehetőséged lesz, hiszen szerződést hosszabbítottál…
– Evidens volt számomra, hogy ha a klubnak szüksége van rám, akkor maradok. Az elmúlt két és félév során nagyon megkedveltem a várost, szeretek itt élni, teljesen otthonomnak tekintem. Emellett azért az együttes is a szívemhez nőt. Nekem jó érzés ebben a csarnokban játszani, és külön tetszik, hogy a szurkolóink nagyon szeretik a kézilabdát meg a csapatot, és remek hangulatot képesek varázsolni a találkozókon.

– Jelenleg a nyári pihenő időszaka van, mivel telnek a vakáció napjai?
– Most a szabadidőm legnagyobb részét a családommal és a barátaimmal töltöm, megpróbálok minél jobban feltöltődni, kikapcsolódni. A felkészülés kezdetéig hátralévő rövid időben még szeretnék egy kicsit túrázni is, mert azért inkább aktívabban igyekszem eltölteni a pihenőidőmet. Teljesen az edzésekről sem feledkezem meg, folyamatosan erősítek és készülök, hogy minél jobb formában kezdjem július 6-án az alapozást. Már nagyon várom, hogy együtt dolgozzunk a csapattal, és persze, hogy ismét találkozzunk a pályán.

Dömény Dezső