Volt egyszer egy gyulai „húsos csapat”

Egy csapatkép 1994-ből

Május 23-án múlt éppen 30 éve, amikor a Gyulai Húskombinát labdarúgócsapata a Tarhosi FC együttesét fogadta a hazai pályán. A 2-1-es eredménnyel végződött találkozó azt jelentette a fürdővárosi gárda számára, hogy felírta nevét a Magyar Kupa legjobb 128 együttese közé. A gyulai kiscsapat történelmi menetelését Nyíri István csapatvezetővel és Szombati László csapatkapitánnyal elevenítjük fel.

Szombati László csapatkapitány elmondta, a Gyulai Húskombinát együttesét a városi labdarúgó-bajnokságra hozták létre, és hétről hétre megmérettették magukat. A nagyvállalat nagypályás csapatát a szakszervezet és a cég vezetése is támogatta. A gárda saját füves pályával is rendelkezett, amely a mai Interspar helyén állt.
– A Gyulai Húskombinát vezetése és a szakszervezet biztosította számunkra a felszereléseket, és üzemeltette a pályát, az egyetlen kikötés az volt, hogy a csapat kétharmadát az üzem dolgozói tegyék ki – tette hozzá a csapatkapitány.
Nyíri István csapatvezető elmondta, a gárda folyamatosan a bajnoki cím közelében végzett, de az akkori mezőnyt a nyolcszoros rekordbajnok DÉLÉP uralta. A nyolcvanas évek sikercsapatát szinte lehetetlen volt megverni, de még megszorítani sem tudta senki.
– Csapatunk azonban az évtized végére jelentősen megerősödött, ami főleg Tóth Sándor (Kopasz) és Szombati László (Kecses) érkezésének volt köszönhető, a két játékos szezononként 30-40 góllal járult hozzá a sikerekhez. A remek játékosokkal kiegészített együttesünk a 88/89-es és a 89/90-es szezonban kétszer is megelőzte a DÉLÉP együttesét, nagy csatákban megtörve ezzel az akkori rekordbajnok egyeduralmát – mesélte a csapatvezető.
Abban mindkét sportember egyetértett, hogy a Húskombinát sikerének titka a kiváló csapatszellem volt, amely az országos elismerést is meghozta a fürdővárosi alakulat számára.
– A bajnoki ünneplés után a Békés Megyei Labdarúgó Szövetség részéről érkezett egy felkérés, melyben felkínálták számunkra a Magyar Kupában való indulás jogát. Két bajnoki aranyérem után úgy gondoltuk, hogy megpróbáljuk, legfeljebb jól elruháznak bennünket. Sok esélyt nem láttunk, hiszen egyedüli városi csapatként megyei és nemzeti bajnokságban szereplő csapatokkal kellett felvennünk a versenyt – idézte fel Szombati László.
A Gyulai Húskombinát csapata az első fordulóban a Doboz együttesét látta vendégül, amely ellen taktikus játékkal sikerült egygólos továbbjutást kiharcolnia. A második fordulóban már alaposan kinyitotta a gólcsapot Nyíri István csapatvezető gárdája, hiszen 4–3-as derbin búcsúztatta a megyei bajnokságban helytálló Dévaványa együttesét.


– A csapatok mellett a számunkra szokatlan előírásokkal is meg kellett küzdenünk. A városi bajnokságban kétszer harmincöt perces mérkőzéseket vívtunk, öt-hat cserével is akár, ám a Magyar Kupában kétszer negyvenöt perces derbiket kellett vívni, és csak három cserelehetőségünk volt. El lehet képzelni, hogy a profi csapatokkal szemben milyen fizikális és lelki erőre volt szükségünk a helytálláshoz. A mi gárdánknak nem voltak edzései, ahogy edzőnk sem volt. A helyzetünket talán az könnyítette meg, hogy mindannyian játszottunk korábban nemzeti és megyei bajnokságokban, így kiváló alapokat és rutint hoztunk magunkkal – sorolta Nyíri István.
A gyulai „húsos” csapatra a harmadik fordulóra nagy falat várt, hiszen a Gyomaendrőd FC-t, a Megye I-es bajnokság bajnoki várományosát kapták ellenfélül. A május 16-án megvívott ütközet tétje nem volt kicsi, hiszen a következő összecsapás már a főtáblára kerülést volt hivatott eldönteni.
– Nekünk már egy döntetlen is elég volt a továbbjutáshoz, hiszen a szabályzat szerint remi esetén az alacsonyabb besorolású alakulat léphetett tovább a küzdelemből. A városi bajnokság hobbicsapataként voltunk elkönyvelve, ám nem adtuk könnyen magunkat Békés megye legerősebb csapata ellen. A több száz néző előtt lejátszott mérkőzésen 1–1-es döntetlennel léptünk tovább a mindent eldöntő fordulóra – emlékezett Szombati László.
A nagy mérkőzés május 23-án érkezett el a Húskombinát számára. Ekkor a Tarhos állta útjukat. Hét nappal a gyomai siker után lejátszott derbin már nem botlott meg a fürdővárosi hobbicsapat, és 2–1-es végeredménnyel felírta magát a Magyar Kupa 128 csapatot felsorakoztató főtáblájára.
– Azzal tisztában voltunk, hogy itt győzelemről vagy döntetlenről szó sem lehet, a tisztes vereség nekünk és a városi bajnokság számára is történelmi sikernek fog számítani. A fizetett és NB I.-es játékosokkal teletűzdelt együttesek ellen nem volt esélyünk – ismertette Nyíri István csapatvezető.
A Gyulai Húskombinát együttesének a sorsolás alapján a Bocskai HSE NB III-as alakulatával kellett szembenéznie. Ekkoriban ebbe a csapatba a térség legtehetségesebb futballistáit hívták be focizni.
– Az első félidőben jól tartottuk magunkat, hiszen 1–1-es döntetlennel vonulhattunk pihenőre. A második félidőben viszont már nem bírtuk fizikailag, így 8–1-es vereséget szenvedtünk. Itt vége lett ugyan egy nagy sorozatnak, ám mi jobban örültünk a lefújás után, mint az ellenfelünk – emlékezett vissza a történtekre Szombati László.
A következő fordulóban az NB I-es PMSC legyőzte a hajdúböszörményi katonacsapatot, és egészen a nyolcaddöntőig menetelt, ahol a későbbi győztes Ferencvárosi TC búcsúztatta. Amennyiben a Húskombinát átlépett volna a Bocskai HSE legjobbjain, akkor az elsőosztályú PMSC vagy akár az FTC is ellátogatott volna a fürdővárosba.
A Húskombinát egykori csapatának tagjai: Szabó József, Kiss György, Vidó János, Kiss István, Nyíri István, Mahler Ferenc, Tokai Zoltán, Szombati László, Tóth Sándor, Nagy Béla, Királyvári Károly, Steigerwald László és Kondicz János.

Bimbó Lajos/Gyulai Hírlap