Nemrégiben számoltunk be arról, hogy Zsilinszki Orsi, a Békéscsabai Előre Úszó Klub versenyzője Argentínában állt rajthoz a 6. Hallássérült úszó világbajnokságon. Nyolc számban indult, mindegyikben a döntőbe verekedte magát, de végül a 400 méteres vegyesúszást nem vállalta be, mert ugyanazon a napon rendezték meg a 200 méteres pillangóúszás fináléját.
Így is remek helyezéseket ért el, hiszen a mellúszó számokban egy-egy negyedik, ötödik és hatodik helyet harcolt ki, a 100 méteres pillangón hetedik, a kétszázas távon ötödik lett, a 800 és 1500 méteres gyorson pedig mindkétszer hatodik.
A hét elején már haza is érkezett, azon melegében faggattuk a 25 esztendős versenyzőt. Hogy pontosan megértsük a hallássérült fiatalt, időnként Szarvas Jánost kértük meg arra, segítsen „tolmácsolni” Orsi mondandóját, ami érthető, a klub vezetőedzője tanította meg úszni idestova két évtizeddel ezelőtt, sokáig edzője volt, és bár ma Petróczki Zsombor kezei alatt pallérozódik tovább, Szarvas János vigyázó szemei továbbra is mindennaposan követik Orsi munkáját.
– Miért éppen az úszást választottad?
– Óvodás koromban nagyon sok volt az energiám, ám a kommunikáció miatt csapatsportágat nem választhattam. Futni nem szerettem, de a vizet annál inkább.
– Régóta úszol, de kezdetben keveset hallottunk rólad. Mikor indult be igazán a sportolói karriered?
– Hat évvel ezelőtt indultam az első nemzetközi versenyen, azóta szinte minden esztendőre jut egy kiemelkedő esemény. Így jártam a siketek Európa-bajnokságán, majd a siketlimpián, most meg a világbajnokságon. Megismerkedhettem Brazíliával, Törökországgal, Lengyelországgal, most pedig egy újabb dél-amerikai állammal.
– Argentína nagyon messze van. Meddig tartott az út?
– Több mint egy napig, 28 órán át utaztunk. Ráadásul a nyárból a télbe érkeztünk, még a kabátot is fel kellett vennünk. De azért értelemszerűen fedett uszodában zajlott az esemény. Az átállással nem volt gondom, sokkal inkább a visszaút után. Összesen 31 nemzet sportolóit nevezték, de végül vízumproblémák miatt csak 24 ország képviseltette magát. Magyarként egyedül én álltam rajtkőre.
– Szép eredménysort értél el, hiszen nemcsak az egyéni legjobbjaidon javítottál nagyot, hanem több siket országos rekordot is elértél. Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
– A 200 méteres pillangóúszásra. Pedig nem volt könnyű felkészülnöm a világbajnokságra, ugyanis júliusban még vállsérüléssel bajlódtam. Kicsit még fájt, amikor elutaztunk, de egy kissé speciálisabb és visszafogottabb szárazföldi- és vízimunkával jól sikerült a felkészülésem.
– Apropó! Hetente hány edzés vár rád?
– Általában két konditermi és hét-nyolc uszodai tréning. Ez utóbbiak alatt pedig öt-hatezer méter a penzum.
– Kanyarodjunk még vissza egy kicsit Argentínához! Volt alkalmad körülnézni Buenos Airesben?
– Nem sok, hiszen a vb hat napon át tartott. Sőt, eredetileg hétnapos lett volna, de a választások miatt kicsit összezsúfolták a programot. De azért a szakágvezetővel, Király Róbert Beliánnal bepillantást nyerhettünk az ottani életbe. Nagyon kedves emberekkel találkoztam, a versenyen pedig a sok önkéntes szinte minden szavunkat leste. Szép város a több mint hárommilliós főváros, de akadnak lerobbant részei is.
– Az érettségin jócskán túl vagy, ebben a korban általában már dolgoznak az emberek. Gondolom, te is így vagy ezzel…
– Igen, a békéscsabai önkormányzatnál kaptam hatórás irodai munkát. Emellett van időm sportolni, annál is inkább, mert rugalmas a munkaidőm. De az eredményeimet látva, sokan segítenek.
„A város is támogatja anyagilag a klubon keresztül” – ezt már Szarvas János vezetőedző teszi hozzá. „Sőt egy ideje a FEK biztosítja a mindennapi étkezését, valamint ingyen járhat a Vígh Sándor által irányított Royal Fitness edzőterembe kondizni, a szárazföldi edzéseit pedig Szabados Edit tartja. Végül pedig az állam Gerevich ösztöndíjjal támogatja. Mindez érthető, hiszen már korábban is letette névjegyét, amikor bronzérmes lett a legutóbbi siketlimpián 200 méteres pillangóúszásban. S ha már én is hozzászólhatok, fontosnak tartom megjegyezni: le a kalappal Orsi előtt, aki Jamina legvégén lakik, de mindennap kerékpárral kétszer is megteszi az utat az uszodáig, téli hóesésben, nyári kánikulában egyaránt. Nagy küzdő és kitartó sportember.”
– Mik a következő célkitűzéseid?
– Jövőre számunkra Európa-bajnokságot rendeznek, amelynek a helyszíne egyelőre még ismeretlen. Két év múlva pedig újabb siketlimpia lesz Tokióban. Mindkettőre már megvan a szintidőm, remélem sérülés nélkül fel tudok készülni ezekre a versenyekre is. Szeretnék még nagyon sokáig úszni, mert egy nagyon jó közösségbe kerültem a békéscsabai klubban és a Hallássérültek Sportszövetségén belül is. Ez utóbbin belül mindenki ismer mindenkit, mondhatni, egy nagy család vagyunk.
Jávor Péter