A 2023–2024. évi OB II.-es vízilabda-bajnokság során 22 mérkőzést játszott a Swietelsky-Békéscsaba vízilabdacsapata. Ebből tízet az alapszakaszban, ahol egy győzelmet jegyeztek, majd további tizenkettőt a rájátszásban, ahol már kedvezőbb a mérleg, ugyanis hat győzelem, egy döntetlen és öt vereség szerepel a nevük mellett.
A klub vezetőedzője, Fodor Ádám vont mérleget az utolsó mérkőzést követően az évi teljesítményről, a körülményekről és néhány érdekességről.
– Idén a költségek mérséklése és a területi elvek alapján öt csoportba osztották a 21 benevezett csapatot – kezdte Fodor Ádám. – Mindenki által jól ismert, hogy Magyarországon kissé felbillen a vízilabdás mérleg a délkeleti tájak felé, hiszen Szegeden, Szentesen, Szolnokon is OB I-es háttérrel rendelkező gárdák működnek, Hódmezővásárhelyen és Csongrádon is nagy hagyományokkal rendelkező klubok léteznek, ahol a kiöregedő játékosok és feltörekvő fiatalok megtalálják játéklehetőségüket. Így aztán a területi elv miatt ez a csoport lett magasan a legerősebb.
– Ezt mutatja az alapszakasz végeredménye is, ahol utolsóként zárt a Swietelsky-Békéscsaba, így került a legalsóbb házba a rájátszásban. Innen már könnyebb szezon várt a fiúkra.
– Mielőtt erre kitérnénk, nézzük, kikre számíthattunk. Eredetileg közel harminc olyan felnőtt játékosunk volt regisztrálva, akik bevethetők lettek volna, ám ez különböző okok miatt a bajnoki rajtra leszűkült tíz-tizenkettőre. Ami annak is köszönhető, hogy kilencven százalékuk jóval harminc évnél idősebb, sőt, akadt nem egy, aki az ötvenen is túl volt. Végül a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan hozzájuk jött ugyanennyi ifjúsági és serdülő korú vízilabdázó, sőt, volt olyan mérkőzés, amikor gyermek korosztályú fiatalt is bevethettünk. Így lettünk újra közel harmincan. Nos, ez a vegyes korosztályú gárda menet közben egyre jobban összecsiszolódott, ráadásul a rájátszásban hasonszőrűekkel került össze, ezért jobb eredményekre volt képes.
– A fiatalok számára mit jelentett a felnőttek között szerepelni?
– Ez a vegyes összetételű gárda jó elegyet alkotott. A fiatalok tanulhattak a nagy öregektől, szokhatták azt is, milyen a légkör a felnőtt mezőnyben. Érthetően sokat fejlődtek az „obé kettes” mérkőzéseken. Arra is törekedtünk, hogy élvezzék a játékot a felnőtt mezőnyben is. Az év folyamán sokat tanultak, sok tapasztalatot szereztek, ami a jövőre nézve is hasznos lehet számukra.
– A korábbi években ért már el jobb helyezést a csapat a harmadik vonalban.
– Ez is igaz, de a hazai vízilabda rohamléptekben fejlődik. Korábban az OB I. B volt a vízválasztó, a mai OB II.-es mezőny lassan megfelel a nyolc-tíz évvel ezelőtti második vonalnak. Itt is az első tíz csapat kiemelkedik, nagyon erős. A következő tizenegy között viszont nincs nagy különbség. Ha az alapszakaszban hamarabb összecsiszolódik a gárda, és kicsit több pontot szerzünk, akkor nem az ötödik, hanem akár a negyedik vagy a harmadik csoportban folytathattuk volna, akár a tizedik helyért. Így utólag azt gondolom, azokban a csoportokban is eredményesen helyt álltunk volna.
– Hogyan lehet innen előrébb lépni?
– Ez az egyik célunk. Ehhez arra lesz szükség, hogy az ifjúságiak közül kiöregedő játékosokat is meg tudjuk tartani. E téren a legnagyobb nehézségünk az, hogy ezek a fiatalok mind képzettek, okosak, és 18 év, illetve az érettségi után továbbtanulnak. Legtöbbjük Szeged, Debrecen vagy Budapest felé veszi az irányt, ahol többségük a helyi klubban folytatja a játékot. Hosszútávon talán azzal számolhatunk, hogy négy-öt év egyetemi tanulmányok után jó páran hazatérnek, és itthon folytatják a vízilabdát, további tapasztalatokkal, rutinnal felvértezve. E téren különösen a 2006-2009 között születettek lehetnek a jövőbe mutató csapat.
Jávor Péter