A Csákvár igazolta jó hírét

A szünetben beálló mongol válogatott Ganbayar sok borsot tört a csabai védők orra alá. Fotó: Imre Péter/Békés Megyei Hírlap

A Békéscsaba 1912 Előre NB II-es labdarúgócsapata döntetlenre hozta le szerdai hazai bajnoki mérkőzését, amely már a 31. volt az évad során. A lilák a kiesés által veszélyeztetett csákváriakkal osztoztak meg a pontokon, a vendégek azonban igazolták tavaszi jó hírüket, a lehetőségek alapján közelebb álltak a győzelemhez.

Békéscsaba 1912 Előre–Aqvital FC Csákvár 1–1 (1–0)
NB II-es labdarúgó-mérkőzés. Békéscsaba, Kórház utcai stadion, zárt kapuk mögött. Vezette: Takács János (Horváth Róbert, Punyi Gyula).
Békéscsaba: Krnács – Babinyecz (Farkas M., 72.), Bora, Horváth P. – Hodonicki, Kitl (Kasik, 62.), Nagy S., Király, Szabó P. – Máris (Kovács Á., 25.), Paudits. Vezetőedző: Preisinger Sándor.
Csákvár: Markek – Major G., Csató M. (Tányéros, 46.), Albert I., László (Ganbayar, 46.) – Mészáros D. (Nándori, 60.), Posztobányi (Daru, 60.) – Kocsis B., Madarász, Mim – Baracskai (Vörös, 83.). Vezetőedző: Visinka Ede.
Gólszerző: Csató M. (36. – öngól), ill. Madarász (81.).
Sárga lap: Babinyecz (68.), ill. Posztobányi (35.),
36. perc: Kitl tologatta a labdát a jobb oldalon, gyönyörűen adott be, Paudits már a várta a labdát, ám az előtte álló védő, Csató Martin látványos mozdulattal a saját kapujába lőtt, 1–0.
80. perc: Albert indította a bal szélen Kocsist, aki mintaszerűen adott középre, Madarász pedig 7 m-ről a kapu közepébe passzolt, 1–1.


Néhány percet késett a kezdés, mert a vendégkapun találtak egy oda nem illő lyukat, amit el kellett tüntetni.
Kezdettől mozgalmasan alakult a mérkőzés, mivel mindkét együttes támadólag lépett fel és próbálta a saját akaratát a másikra erőltetni. Ennek megfelelően pro-kontra akadtak lehetőségek. Negyedóra után Szabó Péter közeli lövését védte a vendégek kapusa, a másik oldalon pedig Kocsis óriási ziccerben ellőtt a kapu előtt. Válaszként Máris verekedte be magát a tizenhatoson belülre, közeli lövését Markek lábbal hárította nagy bravúrral. A csákváriaknál szűk félóra múltán Posztobányi került ígéretes helyzetbe, de üggyel-bajjal tisztázott az Előre védelme. A meccs viszonylagos nyugalmi szakaszában született meg a csabaiak vezető gólja, amihez azért kellett némi csákvári segítség is, és több esemény nem is történt már a szünetig.
A második félidőre kettős cserét hajtottak végre a látogatók, és sokkal támadóbb szellemben indították a játékot. Az elején a két friss ember, Tányéros és Ganbayar alakított ki a komoly gólszerzési lehetőségeket, de sorra el is hibázta azokat. Negyedórányi játék után újabb két támadót „dobott be” Visinka Ede, köztük a házi gólkirályt, Daru Bencét is pályára küldte. Saját térfelére kényszerült az Előre, csak egy-egy kontra kísérletre futotta erejéből a védekezés mellett. A lehetőségeket inkább a Csákvár alakította ki, a 69. percben Daru ígéretes próbálkozását például Bora szinte a gólvonalról emelte ki. Tizenegy minutával később már ő sem segíthetett a jól védő Krnácshoz hasonlóan, góllá érett a látogatók nyomosztó fölénye. A hazaiak képtelenek voltak megváltoztatni a játék menetét, az első helyzetükre a 85. percig kellett várni, ami Paudits nevéhez fűződött, de menteni tudtak előle. A végjátékban már a győzelem megszerzéséért támadott a Csákvár, de Ganbayar lövését tisztázták a csabaiak.
Maradt az „iksz”, ami – különösen a második félidő alapján – a lilák számára volt hízelgő.
Jó: Krnács, Bora, Babinyecz, ill. Ganbayar, Kocsis B., Madarász.



Mestermérleg
Preisinger Sándor:
– Az első félidőben domináltunk, sok helyzetünk volt, de sajnos nekünk mindig kell öt-hat olyan helyzet, amiből gólt tudunk rúgni. Szerencsére most megelőzött minket az ellenfél és ők rúgták be a mi helyzetünket. Keresem az okokat, hogy a második félidőben miért fordult ekkorát a meccs, mert csak nyomoztuk a labdát és nem nagyon tudtunk kijönni ebből az apátiából. Sebességben mintha visszavettünk volna és mindenki védte volna az előnyt, de nyilván nem ez volt a cél. A második felvonásban a Csákvár jobban játszott.
Visinka Ede:
– Tudtuk, hogy a Békéscsaba jó csapat, tele jó egyéniséggel és az első félidőben nem nagyon találtuk a fogást rajtuk. Megúsztunk pár szituációt, de sajnos jött az az öngól, ami benne van a játékban. Nagyon büszke vagyok a csapatomra. A második félidőben már csak egy együttes volt a pályán. A sors igazságtalansága lett volna, ha nem egyenlítünk ki.

B. M.–B. P.