A gyulai labdarúgás szerelmeseinek elég mélyen kell visszanyúlniuk az emlékezetükben annak érdekében, hogy a napjainkhoz hasonló eredményes helyi csapatot eleveníthessenek fel. A Termál FC együttese újoncként kezdte az NB III.-as bajnokságot, melynek félidején túl első helyről várhatja a tavaszi folytatást csoportjában. Ebből úgy tűnik fenntartja magának a jogot egy esetleges újabb osztályváltásra.
A Termál FC szakmai irányítására nyáron felkért Ekker Attilának gyakorlatilag új csapatot kellett építenie stábjával, nem mellesleg a klub működtetését is új menedzsment vette át a háttérben. Számos újdonságot tartogatott tehát az elmúlt időszak, melyet a vezetőedzővel elevenítettünk fel.
– Kétségtelen, hogy új időszámítás íródik a gyulai labdarúgásban…
– Saját szerepvállalásom azok után került előtérbe, hogy Körösladányban megszűnt a csapat. A felkérést bizonyára elősegítette az osztályban eltöltött előző két év, és az ottani teljesítmény. Sajnálatos, hogy amit elkezdtünk, azt nem tudtuk befejezni, viszont itt lehetőség nyílt egy új fejezetre és a további szakmai fejlődésre. Kézzelfogható volt az, hogy a Ladányban szabadon igazolhatóvá vált játékosokat igyekeztünk megnyerni az ügyünknek a vármegyei bajnokságot megnyerő és helyben maradó labdarúgók mellé. Az a tucatnyi ember, aki velünk tartott, új lendületet adott a klubnak, illetve a frissen összeálló csapatnak. Külön kuriózum, hogy a többségük viharsarki kötődésű, vagy éppenséggel gyulai belőle, ami egyedülálló ebben az osztályban.
– Vagyis ideális keret jött össze?
– Hogy ez az ősz ilyen sikeresen sült el, az részben ennek is köszönhető. Igaz, hogy kezdetben más játékot képzeltünk el, de úgy gondolom időben váltottunk, és próbáltuk a játékosok szemléletét is úgy formálni, hogy a legeredményesebbek tudjunk lenni.
– A tabella nyilván nem hazudik már ilyenkor, de eredendően mik voltak a konkrét elképzelések?
– A fő támogatóval és a klub vezetésével karöltve, merészkedtünk bátrabb célokat megfogalmazni az újoncok esetében megszokott frázisnál. Elsődlegesen egy erős csapat kialakítását irányoztuk elő, és mivel nagyjából az elképzelt keret jött össze, joggal váruk el, hogy éremesélyes legyen a csapat. Azt azért megjegyezném, hogy csak a tavasz végével fognak medálokat osztani, így a mostani helyezésünk egy állapot, amit a felkészülés során igyekszünk majd minden játékossal tudatosítani.
– Egy idény során természetesen buktatók is akadnak, de mintha ezeken is könnyedén jutott volna túl a csapat. Jól láttuk ezt?
– Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy ebben a vegyes osztályban mi inkább az amatőrökhöz tartozunk. A legtöbb játékos teljes munkaidőben dolgozik, a foci amolyan másodállás. Ebből kiindulva komoly értéket képvisel az, hogy rögtön három győzelemmel kezdtünk, ami nagyon fontos volt, hiszen ez stabilizálta a csapatot és egyfajta tekintélyt adott neki a riválisok szemében. Azonban nem csak a sikerekből tud táplálkozni egy csapat, az erejét az is jelzi, ha picit hullámvölgybe kerül, milyen gyorsan tudja magát túltenni ezen. Nekünk egy vereség és két pontosztozkodás után viszonylag gyorsan sikerült kiegyenesednünk, még ha azok nem is bekalkulált döntetlenek voltak. Akkor már látszott, hogy a játékosok tudnak küzdeni egymásért, és jól fogják fel, ha sikeresek vagyunk, meg persze azt is, ha kicsit döcög a szekér.
– Az őszi elsőség tényét tovább szépíti, hogy azt lényegesen nagyobb büdzséből dolgozó riválisok orra elöl sikerült elhappolni. Ennek van valamilyen jelentősége?
– Úgy tartom és mindig is azt vallottam, ha már összeáll egy keret, a pénz másodlagos szempont. Nyilván az utóbbi addig fontos, amíg próbál egy klub igazolni. Nálunk sok olyan játékos van, aki több poszton is használható. Jó a mentalitás, a csapategység és a fizikai állapot, ennek pedig meghatározóbb szerepe van a költségvetésnél. A stábon belül is tiszteletben tartjuk egymás erősségét, bárkinek jó észrevétele van, azt nyitottan fogadjuk egymás között. Itt emelném ki kollégáimat, akik nagyon profi munkát végeznek. Az erőnléti dolgokért Thomas Prassler felel, az ellenfelek monitorozásában Nyúl Gábor segít, az edzés minőségét és annak változatosságát Futaki Krisztiánnak köszönhetem, Kajári János kapusedző munkája is olyan minőséget képvisel, ami osztály feletti. Az egyik leghasznosabb tagunkat is megemlíteném, Sorin Raducut, aki masszőrként van nagy segítségére a csapatnak. Ebben a félévben minden kellően kerek volt ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Talán ezt okozta azt, hogy elvárásokhoz mérten is jobban teljesítettünk, viszont ha már itt tartunk, a kihívás ennek a szintnek a megtartása lesz.
– Van-e olyan terület, amit tavaszra esetleg még fokozni lehet?
– Kész csapat nem létezik. Az ide igazoló játékosok kiszámítható, tervezhető közegbe kerültek, ez nekik is nagy lökést adott. A keretből adódóan széles repertoárral rendelkezünk, azonban a tavasznak már kemény tétje lesz. Meg fog mutatkozni, hogy ki az, aki képes ilyen nyomás mellett minőségi játékot produkálni. Szeretnénk más játékot is elsajátítani olyan szinten, hogy azt magabiztosan ki tudjuk vinni hétvégére, erről fognak szólni az edzőmeccsek. Fontos lenne, hogy minél hamarabb olyan előnyre tegyünk szert, ami a végéig kitarthat.
– Összeállt már a felkészülés menetrendje?
– Gyakorlatilag teljes a program. A játékosok január 8-tól kezdik meg az egyénileg kapott programot, a közös munka a hónap második felében indul. Nyolc-kilenc edzőmérkőzéssel számolunk a március eleji bajnoki nyitányig, illetve szűkítenünk kell a keretet három-négy játékossal, a vezetőség által ezt így határoztuk meg. Szeretném elérni, hogy mindenki velünk kezdje el a felkészülést, mert senkivel nem volt olyan jellegű probléma, ami miatt esetleg nekem szakmailag pálcát kellene törni a feje felett.
– Gyulán van táptalaja egy NB II.-es csapatnak?
– Ha valaki rászánja az időt és megnézi hogyan áll össze a Termál FC vezetősége, stábja, kerete, az nagyjából azt láthatja, hogy nem azok az emberek áldoznak erre pénzt, időt, akiknek szimplán csak a hobbija a foci, hanem olyan típusú emberekből áll össze az egész, akik szeretnek minél többet elérni. Mindenkinek meg van a maga motivációja ebben a sztoriban, ezeket tesszük össze egy csapatként, egy klubként. Az én kihívásom az volt, hogy jobb eredményt érjek el, mint Ladányban. NB III-as edzőként szeretnék érmet szerezni, eltenni a fiókomba, és egy idő után kellemes emlékként gondolni vissza rá. A legtöbbet, a legjobbat szeretném kihozni. Bízom benne, hogy ennek most jött el az ideje, de ha netán mégsem, akkor tovább dolgozom érte, amíg nem jön össze. Úgy látom, ezt a klubot olyan vezetés irányítja, amely alkalmas és képes rá, hogy próbára tegye magát akár magasabb szinten is. Szerintem Gyula városának a lehetőségek tekintetében mindent egybevetve valahol a két enbés osztály között van a realitása. Ezért is bízok benne, hogy a szándék mindenkiben meglesz afelé, hogy legalább a próba határáig elmenjünk. A lehetőséget megragadva, ezúton kívánok jó egészséget és kellemes ünnepeket mindenkinek a klub nevében is.
Házi góllövőlista
6 gólos: Czirok József, Ilyés Tamás
4 gólos: Malkócs Marcell Milán
3 gólos: Szabó Péter, Wéber László Attila
2 gólos: Csicsely János, Katona György Viktor, Kepenyes Ármin, Szabó Zsombor, Trescsula Máté, Zelenyánszki László
1 gólos: Geiger Norbert Attila, Krajcsó Krisztián, Szilágyi Dávid, Vörös Barnabás