A Békéscsaba 1912 Előre NB III.-as labdarúgócsapata túl a bajnokság félidején 7 pont előnnyel vezeti a Dél-keleti csoport mezőnyét. A szégyenteljes tavaszi búcsút követően tehát jó úton jár afelé, hogy nyomban visszajuthasson a másodosztályba. Ehhez persze nem elég megnyerni pusztán a pontvadászatot, az új kiírás szerint a 16 tagú mezőnybe osztályozó révén vezet két bajnok útja. A nyáron munkába állt Csató Sándor vezetőedzővel a lila-fehérek őszi szereplését elevenítettük fel.
– Egy minden tekintetben mély ponton lévő társaságot „örököltek meg” a stábjával, ehhez mérten a gárda pillanatnyi helyzet több mint biztató! Belülről is így látszik ez?
– Olyan csapatot vettünk át nyáron a kollégáimmal, melynek az elmúlt három évben nem sok sikerélményben volt része. A kiesés ráadásul a játékosok maradék önbizalmát is elvette, úgyhogy amit nyáron tapasztaltunk az öltözőben, az nagyon lehangoló volt.
– A jelek szerint azonban gyorsan sikerült átformálni a gárdát…
– Azt gondolom az út jó, de nagyon mélyről indultunk. El kellett magunkat fogadtatni, az edzésmódszereket, a mérkőzés szituációkat, amiket gyakoroltunk edzéseken. Azzal, hogy hét ponttal vezetünk, valamit letettünk az asztalra, ettől függetlenül nem szabad hátradőlnünk, mert nagyon kemény tavasz vár ránk. Mindenképpen szeretnénk megnyerni a bajnokságot, hogy kivívjuk az osztályzó lehetőségét.
– Visszamenve a nyári kezdetekhez: az elképzelések szerint alakult a keret átalakítása?
– Nem mindenben. Bár több olyan játékossal egyeztettünk, akik tudtak volna segíteni, de olyan összegek röpködtek, hogy azt gondoltuk a Real Madrid kispadjára ültünk, vagy nem is Magyarországon vagyunk. Horribilis összegeket kértek, amit nem akartuk, nem tudtunk és nem is szabad megadni. A célunk az volt, hogy olyan játékosokat hozzunk, akik motiváltak és van bennük gól, mivel azt láttuk, az NB II.-ben is kevés találatot szerzett a csapat. Ennek szellemében próbáltunk igazolni, de nem volt egyszerű, mert Békéscsabára nagyon nehezen jönnek a játékosok. Mindenki Pest centrikus, az élvonalban vagy a másodosztályban akar játszani, az NB III.-at nagyon nehezen vállalják be. Ezért is kerestünk inkább olyanokat, akik fiatalabbak, motiválhatóak, esetleg helyi kötődésűek. Ilyen szempontból azért van némi sikerélményünk, de előrevetíti mire számíthatunk a téli átigazolási időszakban. Sok játékos van a piacon, ettől függetlenül nagyon drágák és alaposan el vannak szállva az árak.
– Milyen volt a felkészülés minősége?
– Az egyik alapot a fizikális állapot javítására helyeztük, a másikat pedig, hogy a mentális dolgokban tudjunk előrelépni. Nagyon sok beszélgetés volt egész ősszel, tehát a pszichés dolgokra is igyekeztünk odafigyelni. Az edzőmeccsek során több felállást kipróbáltunk, ahogy jöttek elő a hibák, úgy alakítottuk át a csapat szerkezetét. A három védős rendszer abszolút bejött és jól nézett ki Fazekas sérüléséig, addig még akciógólt sem kaptunk.
– Akkoriban viszont már „dübörgött” a csapat, tízes nyerő szériával indítva a bajnokságot, ami ezen a szinten is megsüvegelendő!
– Közben azért törvényszerűen akadtak nyögvenyelős meccseink is a helyzetkihasználásunk miatt. Ezeken az ősszel jellemző, töretlen győzni akarás segítette át a csapatot a nehézségeken. Nem egyszer az utolsó percekben tudtuk magunk számára kedvezővé tenni az eredményt.
– Jól gondoljuk, hogy csak az idény finisében kevésbé sikerült rangadók miatt lehet hiányérzetük?
– Az ESMTK ellen vezettünk, de aztán történt két tizenegyes, amiből az első abszolút jogtalan volt. Itt éreztem, hogy a vereség pici törést okozott. A következő héten a Szolnok ellen ez még benne volt a csapatban. Ez okozta az első félidei kétgólos hátrányt. De azután sikerült felállni, mit ahogyan később a Körösladány ellen is ez történt, ahol döntetlen lett a vége. Egyébként az összes mérkőzésünket az jellemezte, hogy rengeteg helyzetet alakítottunk ki, de azok javát el is hibáztuk.
– Összességében elégedettek ezzel a félévvel?
– Olyan szempontból igen, hogy vezetünk hét ponttal. Az is nagy pozitívum szerintem, hogy többször az utolsó percekben tudtunk fordítani, tehát fizikálisan jól néztünk ki. A játék minőségén akad javítani valónk, de sokkal fontosabb az, hogy nyerjük a mérkőzéseket.
– Az öltözőn is érződik az arculatváltás?
– A győzelmi sorozat közben kialakult egy olyan kezdőcsapat, amelyet nehéz volt megbontani, de komoly morgások nem voltak. Megpróbáltuk kezelni a helyzetet és forgatni a játékosokat, bár ha egyszer összeáll egy ütőképes tizenegy, abba mindenhol nehéz bekerülni.
– Meddig tart a pihenő, mit lehet tudni a téli felkészülésről?
– Az első találkozónk január 8-án lesz, de a játékosok már azt megelőzően is kapnak házi feladatot, tehát nem nulláról fogunk kezdeni. Hosszú lesz a felkészülés, hiszen márciusban van csak az első bajnoki mérkőzésünk. Megpróbáljuk tartalommal kitölteni. Az edzőmérkőzéseink már le vannak kötve, egy edzőtábort igyekszünk még beiktatni, ha lesz rá lehetőség.
– Milyen mértékű játékosmozgás várható, van-e esetleg konkrétum már?
– Láttuk ősszel a hibákat, látjuk hol kellene még erősíteni, illetve szeretnénk azt, ha eljutunk az osztályzóig, ott már ne érjen meglepetés. Azt gondolom minden csapatrészbe kellene egy ember, amit jeleztem már a vezetők felé. Biztos vagyok benne, hogy lesznek olyan játékosok is, akik a több lehetőség miatt el akarnak menni. Szondázzuk a piacot, de ahogy már említettem, az irreális összegekkel nem fogunk tudni versenyezni.
Szintmérő kupameccs
A bajnokság közepette volt egy szintmérő Magyar Kupa mérkőzés is a Kazincbarcika ellen. Ezen 80 percen át el tudta tüntetni az osztálykülönbséget a csabai együttes, csak a végjátékban kapott gólokkal maradt alul.
– A szezon elején kritikaként fogalmaztam meg az öltözőben, hogy a cserejátékosok nem nagyon tudtak addig segíteni. Itt volt egy olyan fordulat, hogy éppen ők rukkoltak ki jó játékkal. Hozzá kell tenni azt is, hogy volt egy gól, amit nem adtak meg számunkra, tehát ha mi vezetünk, lehet másképpen alakul a mérkőzés. Illetve itt először éreztük meg Fazekas hiányát, aki ekkor sérült meg. Ettől függetlenül a a rutinos játékosokból álló Barcika megérdemelte a továbbjutást – fogalmazott Csató Sándor.
Házi góllövőlista
9 gólos: Vólent Roland
7 gólos: Zádori Krisztián
6 gólos: Pintér Norbert, Sármány Kristóf
4 gólos: Albert István
3 gólos: Mikló Roland
2 gólos: Fazekas Lóránt, Ilyés Tamás
1 gólos: Bora György, Geiger Norbert Attila, Hodonicki Márk, Kóródi Nándor, Mihály Bálint, Rédling Kevin, Váradi Ádám, Zvara Levente Mátyás