Második bajnoki mérkőzését is döntetlenre zárta a csabai NB II.-es labdarúgócsapat. Az Előre egy nem túl emlékezetes dél-alföldi rangadón osztozott meg a pontokon a Szegeddel. A 90 perc az utolsó negyedórát leszámítva nem emlékeztetett a két gárda korábbi presztízscsatáira.
Békéscsaba 1912 Előre–Szeged-Csanád GA 1–1 (0–1)
NB II.-es labdarúgó-mérkőzés. Békéscsaba, 1915 néző. Vezette: Farkas Tibor (Tőkés Róbert, Toplánszki Szabin).
Békéscsaba: Póser – Kuzma, Albert, Kovács G. (Csató M., 46.), Kotula (Mikló, 26.) – Harsányi, Szabó B. (Sármány, 64.), Zsolnai, Márkus (Hodonicki, 75.) – Borsos, Ésik (Balla, 64.). Vezetőedző: Csató Sándor.
Szeged: Veszelinov – Sándor M. (Sztankó, 40.), Szilágyi Z., Pejovics, Tóth B., Takács-Földes (Miskolczi, 60.) – Holman (Papp Á., 69.), Haris (Rabatin, 60.), Márkvárt – Novák Cs., Kurdics (Kalmár, 69.). Vezetőedző: Aczél Zoltán.
Gólszerző: Albert (85.), ill. Holman (32.).
Sárga lap: Kovács G. (23.), Szabó B. (43.), Zsolnai (48.), Albert (90.), ill. Papp Á. (80.).
32. perc: Novák estében fejjel készítette le a labdát Holman Dávidnak a csabai tizenhatos jobb csücskénél, a támadó kicselezett két védőt is, majd közelről helyezett a kapu bal oldalába, 0–1.
85. perc: Sármány jobb oldali beadása után a remekül érkező Albert István 8 méterről a kapu jobb oldalába fejelt, 1–1.
Az Előre kezdőcsapata csupán egyetlen poszton tért el a múlt heti soroksáritól, a sérült Viczián Ádám helyét Szabó Bálint kapta meg. A Tisza-partiak viszont ugyanazzal a tizeneggyel léptek pályára, amellyel legyőzték a nyitányon a Kecskemétet.
Eleinte a csabaiak voltak valamivel aktívabbak, ám a kapura egyik fél sem jelentett veszélyt. A 13. percben Novák cél tévesztő fejese volt az első esemény, hat minutával később pedig Márkus lövése, amely szintén nem igényelt beavatkozást a kapus részéről. Eseménytelenül teltek a meccs, bő félóra múltán Holman Dávidnak azonban egy villanás is elég volt ahhoz, hogy a hazaiak kissé „huzatos” bal szélét átjátssza és betaláljon. Ebben a félidőben még Mikló közeli éles lövése jelentett eseményt a végén, ami Veszelinov kezében halt el.
A térfélcserét követően is a Szeged veszélyeztetett először. A látogatók nem csináltak látszatra extra dolgokat, Novák és Holman révén náluk mégis akadtak előre kreatív játékosok, ami hazai oldalon nem volt elmondható senkiről. Szinte helyzetbe sem kerültek a lilák, nem csoda, hogy friss támadókat küldött be a hazai szakvezetés. A 75. minutában jött is az első csabai lehetőség Kuzma és Sármány rögtönzéséből, utóbbi lapos lövése elkerülte a rövid sarkot. Aztán viszont a Tisza-partiak vezethettek egy ígéretes kontrát, amit üggyel-bajjal tisztáztak Póserék. A látogatók az utolsó negyedórára visszaálltak a térfelükre, ekkor már több veszély volt a lilákban, jött is az egyenlítés: Albert segítette ki a támadó társakat a 85. percben. A végjátékban már a győztes gól megszerzéséért harcoltak a felek, ez az időszak élvezetesebb volt, csak túl rövid.
A döntetlen fedte a látottakat.
Jó: Kuzma, Sármány, Albert, ill. Holman, Novák, Szilágyi Z.
Mestermérleg
Csató Sándor: –Küzdelmes mérkőzés volt, a Szeged kimondottan jól védekezett, jól zárta le a területeket. Az utolsó percig küzdöttünk, még a gólunk után is volt egy lehetőségünk. Megérdemelten szereztünk egy pontot.
Aczél Zoltán: – Magunknak köszönhetjük, hogy a mérkőzés döntetlen lett. Azzal, hogy a Békéscsaba az utolsó tíz percben fölénk kerekedett, meg is érdemelte az egyenlítést. Az első félidő második felét komolyan kontrolláltuk. A szünet után szerkezetet váltottunk, ami jól is „ült”, a Békéscsaba nyolcvan percig nem rúgott kapura, nekünk pedig megvoltak a kontralehetőségeink. Az utolsó percekben magunkra húztuk az ellenfelet, ami érthetetlen.