Nagyot játszott a csabai csapat vasárnap, ami egy pontra volt jó a bajnoki címre aspiráló Kisvárda ellen. Az Előre labdarúgói góllal kezdték és góllal zárták az NB II.-es bajnokság 27. játéknapjára kisorsolt hazai meccset, a második félidő elején azonban kétszer is belehibáztak, így alakult ki a reálisnak mondható végeredmény. Az egyke ponttal nem tudtak elmozdulni a 14. helyről a lilák, a szabolcsiak viszont visszajutottak vele az élvonalba.
Békéscsaba 1912 Előre–Kisvárda Master Good 2–2 (1–0)
NB II.-es labdarúgó-mérkőzés. Békéscsaba, 910 néző. Vezette: Farkas Tibor (Garai Péter, Toplánszki Szabin).
Békéscsaba: Uram – Kuzma (Kovács G., 61.), Fazekas, Mikló – Gyenti (Ferencsik, 86.), Hursán (Harsányi, 49.), Viczián, Tóth M. (Sármány, 74.), Hodonicki (Szabó B., 61.) – Czékus, Kóródi. Vezetőedző: Csató Sándor.
Kisvárda: Popovics – Abdulrasaq, Matic (Szőr, 49.), Chlumecky – Cipetic, Bíró B., Soltész I. (Lippai, 49.), Soltész D. (Széles, 71.) – Matanovics (Molnár G., 71.) – Szpaszics (Pap Zs., 66.), Mesanovic. Vezetőedző: Révész Attila.
Gólszerző: Czékus (6. – 11-esből, 88.), ill. Matanovics (48.), Chlumecky (53.).
Sárga lap: Gyenti (85.), ill. Popovics (4.).
6. perc: Czékus Ádám ugrott ki és vezethette egyedül a kapura a labdát, a kifutó Popovics azonban elhúzta a lábát. A tizenegyest a sértett magabiztosan, jobbal a bal felső sarokba bombázta, 1–0.
48. perc: Chlumecky előreívelt labdája Matanovics elé került, aki 15 méterről ballal a jobb alsó sarokba lőtt, 1–1.
53. perc: Soltész Dominik jobb oldali szögletét a csereként imént beálló Chlumecky 5 méterről, jobbal a jobb alsó sarokba vágta a labdát, 1–2.
88. perc: Mikló tette át balra a labdát Vicziánnak, aki kapásból középre játszott, a bizonytalankodó védők gyűrűjéből Czékus Ádám bújt ki, és 6 méterről jobbal, a jobb alsó sarokba lőtt, 2–2.
Meglepően bátran kezdett a Békéscsaba, ennek jutalmaként már az 5. percben büntetőhöz jutott, amiből a vezetést is megszerezte. Érezhetően motiváltan léptek pályára a lilák, hogy saját kézben tarthassák önmaguk sorsát. Az első félidő első felében szinte momentuma sem volt az éllovasnak, ám azután már egyre többet birtokolta a labdát, sőt a 25. percben akár egyenlíthetett is volna, de Bíró a kapu torkából az égbe lőtte a labdát. Átterelődött a játék a hazaiak térfelére, ennek ellenére a 33. minutában Miklós 19 méterről tudott veszélyeztetni, ám kicsivel fölé emelt. Igyekezett óvni az eredményt a hazai együttes, Czékust leszámítva mindenkinek volt feladata a védekezésben, ebből a feszes hadrendből próbáltak kontraakciókat vezetni a hazaiak.
A második félidőt a Kisvárda indította aktívabban és néhány minuta alatt az eredményt is maga javára fordította. Teljesen új meccs kezdődött. Bár inkább védekezésre kényszerült a Békéscsaba, a 64. percben egalizálhatott is volna. Tóth szöktette Szabó Bálintot, aki középről, a tizenhatos vonaláról lőtt, a labda a bal kapufáról vágódott a mezőnybe. Próbálta kedvezőbbé tenni az eredményt Csató Sándor alakulata, a frissítés is ezt a célt szolgálta. Az erőfeszítések a végjátékban eredményre vezettek, az egyenlítés Czékus szemfülességét is dicséri. Azt követően nyílt sisakos küzdelemre váltott a játék: a vendégek előtt Molnár, a hazaiak részéről Czékus dönthetett volna. Mindkét nagy lehetőség kimaradt, a pontosztozkodás pedig reálisnak mondható a sportszerű meccsen.
Jó: Czékus, Uram, Viczián, Mikló, ill. Chlumecky, Matanovics, Cipetic, Bíró B.
Mestermérleg
Csató Sándor: – Gratulálok a Kisvárdának a feljutásához! Ha a meccs előtt azt mondja valaki, hogy egy pontot szerzünk, aláírtuk volna. Az, hogy mi vezettünk az elején, minket bénított meg, nem mertünk labdát birtokolni. A második félidőt meg úgy kezdtük, ahogy nem illik, kaptunk két pontrúgásból gólt. Ezután azonban mindenki beletette a melót, felszabadultan játszottunk, sok helyzetet alakítottunk ki.
Révész Attila: – Egy éve május 4-én estünk ki az NB I-ből, most pedig feljutottunk. Közben volt egy munkás, nehéz évünk. Akkor tettünk egy fogadalmat, hogy visszajövünk és örömmel fogjuk tölteni az évet. A Békéscsaba azt csinálta, amit tennie kellett. Az üres területbe rúgta a labdákat. Lassan szövögettük a támadásokat, a hátsó sorban nem voltak meg a minőségi passzok. A szünet után a másabb mentalitás, a motiváltabb rajt gólokat eredményezett. A végén arra törekedtünk, hogy meglegyen az iksz.