Az NB II.-es labdarúgó-bajnokság 23. játéknapján értékes pontot szerzett Szentlőrincen a kiesés elkerüléséért küzdő Békéscsaba. Az Előre mindvégig partiban volt az előkelőbb helyen jegyzett házigazdákkal, kicsit hatékonyabb támadójátékkal mindhárom pontra lehetett volna sansza. A döntetlen így talán a baranyai alakulatra nézve volt hízelgőbb.
Szentlőrinc SE–Békéscsaba 1912 Előre 1–1 (0–0)
NB II.-es labdarúgó-mérkőzés. Szentlőrinc, 360 néző. Vezette: Pilók Ádám (Szalai Dániel, Halmai Kristóf).
Szentlőrinc: Gyurján – Szivacski, Szekszárdi M., Poór (Szekszárdi T., 76.), Kiss-Szemán – Rab, Vingler – Hajdú (Papp Cs., 81.), Nyári (Samson, 67.), Nagy R. – Tóth-Gábor (Novák , 67.). Vezetőedző: Waltner Róbert.
Békéscsaba: Uram – Kuzma, Albert, Kóródi – Gyenti, Viczián (Pelles, 83.), Szabó B. (Tóth M., 74.), Harsányi (Márkus, 74.), Ferencsik – Vólent (Sármány, 74.), Czékus. Vezetőedző: Csató Sándor.
Gólszerző: Novák (69.), ill. Tóth M. (75.).
Sárga lap: Szekszárdi M. (49.), Waltner Róbert (53.), Rab (91.), ill. Albert (24.), Kóródi (55.), Ferencsik (66.), Mikló (89.).
69. perc: Egy bal oldali szögletet követően Kiss-Szemán fejelte vissza a hosszúról a labdát, s a kapufánál helyezkedő Novák Zsombor a hálóba fejelte labdát első érintéséből, 1–0.
77. perc: Egy lecsorgó labdát lőtt kapásból a bal alsóba a második ütemben érkező Tóth Máté első labdaérintéséből, 1–1.
Az Előre aktívabban kezdett, labdabirtoklás tekintetében fölényt harcolt ki. Hiába pattogott többet a labda hazai térfélen, az első igazi helyzet a 20. percben Uram kapuja előtt adódott egy kontra végén. A Szentlőrinc jól védte kapuja előterét, a szórványos megindulásaiban pedig rendre ott volt a veszély, ezzel együtt az eredményen nem tudott változtatni a pihenőig.
A szünetből visszatérve kiegyenlített játékot láthatott a publikum, langyos mederben csordogált a meccs. Waltner Róbert kettős cserével próbált változtatni ezen. Ez be is jött, hiszen az egyik friss embere nyomban megszerezte a vezetést. Ezután felgyorsultak az események. Nyomban hármat cserélt Csató Sándor, és neki is bejött ez, hiszen Tóth Máté szinte azonnal egalizált. Az utolsó bő negyedórára óvatosabbá váltak a csapatok, ekkor már nem is akadt olyan szituáció, amely változást hozhatott volna. Maradt a döntetlen, amire a csabaiak mindenképpen rászolgáltak.
Jó: Szivacski, Rab, Hajdú, Nagy R., ill. Viczián, Kóródi, Albert, Ferencsik, Kuzma.
Csató Sándor: – Egy feszült hangulatú mérkőzésen, mindkét csapat szeretett volna nyerni. Ehhez adva voltak a helyzeteink, de az összkép alapján igazságos eredmény született.