A Békéscsaba 1912 Előre labdarúgócsapata 14. helyen biztosította bennmaradását a közelmúltban lezárult NB II.-es bajnokságban. A szimpatizánsok tehát ősztől is másodosztályú mérkőzéseket láthatnak a Kórház utcai Stadionban, ami nem kis szó. Jó példa erre a Tatabánya esete, amely szintén újoncként nem tudott gyökeret verni a jelentősen megerősödő Merkantil Bank Ligában. Csató Sándorral, a lila-fehér gárda vezetőedzőjével a tavaszi szereplést vettük számba, és persze szót ejtettünk a jövőt érintő dolgokról is.
– Gratulálunk a bennmaradáshoz! A tizenhatosra szűkített mezőnyben komoly kihívást jelenthetett ez a csapat és a menedzsment számára…
– Valóan így van. Azt éreztük belülről, hogy emberfeletti munkát követelt, függetlenül attól, hogy Békéscsabán nyilván nem ennek kell lennie a fő célnak. Amit két éve elkezdtünk munkát, annak most meglett az értelme. Stábszinten elég sokat követelünk a játékosoktól, sok munkát fektettünk bele mi és a labdarúgók is. Ezért szerettünk volna könnyebb évet, de ez most így sikerült.
– Az egyenletes teljesítményt jelzi, hogy az ősszel szerzett 16 ponthoz további 17 került a bajnokság második felében, ez pedig éppen elegendő volt a tervek beváltásához. Az elért pontmennyiség fedte a terveket?
– Amikor elkezdtük a nyári munkát, úgy kalkuláltunk, hogy 30-32 ponttal benn lehet maradni. Ennek a végén már nem volt sok igazságtartalma, mert olyan csapatok maradtak benne a kiesés elkerüléséért folyó harcban, melyeknek nem itt lett volna a helyük. Tisztában voltunk vele, hogy az utolsó öt meccs élet-halál harc lesz a nehezebb riválisok ellen. Kellően bizonytalanok voltunk, néha még önmagunkban is kételkedtünk, hogy sikerülhet-e a bennmaradás. Szerencsére a csapat hozott olyan mérkőzéseket, amikre előzetesen annyira nem is számítottunk, illetve olyan játékot a végére, amivel sikerült a célt elérni.
– A 30–38-as gólkülönbség azért valamilyen szinten árulkodó és a védelmet dicséri!
– Már tavaly nyáron is láttuk, hogy a támadószekció erősítésre szorul. Czékus Ádámot sikerült visszahozni, ő a kilenc találatával házi gólkirály lett, a többiek viszont elmaradtak ettől. Nem biztos, hogy csak a támadók felelősek a kevés gólért, hiszen nem mindig kaptak a középpályáról annyi támogatást, ez mindenképpen hiányérzetet kelt. Ha a védekezést nézzük, a kapott gólok száma elfogadható, összességében tényleg stabil volt a csapat hátul. Amennyiben viszont figyelembe vesszük, hogy azok negyedét az utolsó öt meccsen kaptuk, akkor ezen is lehet javítani. Nyilván ez a rész könnyebben szervezhető, mint a támadójáték, ahová kell minőség is.
– A februárt két győzelemmel és egy döntetlennel hozta le a csapat. Ekkor úgy tűnt, sikerülhet olyan pozíciót biztosítani, ami megteremti a nyugodt munka hátterét. Azután viszont négy közvetlen rivális ellen csupán egyetlen pontot szerzett, ezzel ismét nehéz helyzetbe hozta magát a fajsúlyos ellenfeleket tartogató végjátékra!
– Ősszel hasonlóan jól kezdtünk, de jött egy idehaza elbukott Mezőkövesd elleni meccs, ami egyfajta törést okozott. Tavasszal az első három meccs után éppen erre hívtuk fel a figyelmet, nehogy hasonló hibába essünk, de sajnos sikerült. Ezúttal is a borsodiak elleni bajnoki volt a vízválasztó. Nem nagyon lehetett ráismerni a csapatra, nem azt nyújtotta, amit az előző három bajnokin. Az említett négymeccses széria közben volt egy bajnoki szünet. Látszott, hogy addig eldőlhet a sorsunk akár pozitív, akár negatív irányban. Ha több pontot tudunk szerezni, nyilván könnyebb lett volna a folytatás, de a legrosszabb forgatókönyv jött elő. Éppen azokat a meccseket buktuk el, ahol pontokat kellett volna szereznünk. Ezáltal a sokkal erősebb csapatokkal szemben védekeznünk kellett és kontrajátékot játszanunk, amit egyébként jobban meg tudtuk oldani, mint a felállt védelem ellenit. Örülök annak, hogy ebből a végén sikerült jól kijönnünk!
– Pozitív és negatív értelemben, melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
– A győzelmekre mindig jóleső érzéssel gondolok vissza, ezek jelentős részét idehaza szereztük. Közülük is kiemelkedett az őszi Szentlőrinc elleni meccs, ahol az akkori listavezetőt múltuk felül. Tavasszal talán a Szeged elleni sikert sorolom előre, ahol egymásra talált a szurkolótábor és a csapat, illetve a Budafok elleni utolsó perces fordítást, ami a küzdőszellemünknek köszönhető. Ha voltak is rossz meccseink, soha nem adtuk fel, az utolsó pillanatokig hajtottuk magunkat és az ellenfelet a jobb eredményért. Jóleső érzés volt a Budafok elleni győzelem után, hogy a csapat együtt maradt és követte a Gyirmót meccsét, az azt követő ünneplés pedig minden átélt szenvedést megért.
– A cél tehát teljesült, nem kell újratervezni a csapat dolgait, lehet folytatni a megkezdett utat. A tervek szerint mikor indul a munka?
– Volt egy évzárónk, a bajnokságot követő héttől nyári szabadságukat töltik a játékosok. A terveink szerint június 23-án találkozunk először, nem lesz hosszú a felkészülés, de az öt hétnek elégnek kell lennie. Megvannak a hiányposztok, ahová igazolni szeretnénk. Jó lenne edzőtáborba is elmenni, mert szükség lenne az összetartásra, ami a csapat összerakását is szolgálná, illetve hogy kizökkenjünk a mindennapok monotómiájából.
– Készek a csapat megerősítésére vonatkozó tervek?
– Vannak kiszemeltjeink, a menedzserekkel kell tárgyalni mindig, személyesen nem tudunk velük beszélni, de azért az igényeink nekünk is megvannak. A tavalyinál ideálisabb a helyzet, három hétnyi előnyben vagyunk ahhoz mérten, hiszen az osztályozó miatt ekkora hátrányban voltunk az addigra már lefölözött piacon. Most kezdettől kapjuk a veretesebb neveket, a játékosokról az adatokat, bízom benne, hogy tudunk mi is szemezgetni belőle. Reményeim szerint a megmutatkozó hiányposztok betöltése felé tudunk lépni!
– Legalább ilyen fontos, hogy kik maradnak meg jövőre is azok közül, akik a csapat állandó vázát adták?
– Volt hat kölcsönjátékosunk, ők valamennyien visszatérnek a klubjukhoz. Közülük egy fiatalt szeretnénk marasztalni. A lejárt szerződésű játékosokkal huzamosabb ideje zajlanak a tárgyalások, már van akivel a megállapodás is megszületett. Reméljük ez így is fog folytatódni! Nem csak a keret egybe tartása jelent kihívást, hanem a fiatalokkal való feltöltése is. Ősztől két 2006-os születésű játékos szerepeltetése lesz kötelező, ehhez öt-hat korosztályos játékosnak lennie kell a keretben. Vannak kiszemeltek a saját utánpótlásból, akik velünk együtt kezdhetik a felkészülést, de ez még a jövő zenéje.
– Szükség van a mostanihoz hasonló bő keretre?
– Nincs. Egyébként az idén is inkább névleges volt ez, és a fiatalokkal volt ekkora a létszám, akik visszajátszottak a vármegyei bajnokságot megnyerő második csapatba. Mellettük akadtak tartós sérültek, így nagyjából 23-24 emberrel dolgozunk ténylegesen, ez alkotta a két együttes alapanyagát. Ideálisabb lenne a mostaninál a helyzet, ha a második csapat belépne az NB III.-ba, akkor kisebb létszámmal is meglennénk, hiszen adott esetben közülük tudnánk feljátszatni.
– Mik az elképzelések jövőt illetően?
– Ennél könnyebb évet szeretnénk, ehhez a vezetés is így viszonyul. Azt is látjuk ugyanakkor, hogy semmivel nem lesz könnyebb, mivel visszaesett egy Kecskemét és egy Fehérvár, a Vasas bennragadt, a Honvéd a tavaszi formája alapján szintén meghatározó szerepre készül, a Szegedet is rendre éremesélyesek közé sorolják és akkor még nem beszéltünk a meglepetéscsapatokról.
– Végezetül egy érintőleges kérdés. Mennyiben érinti a másodosztályt az a friss MLSZ határozat, ami az élvonalbeli csapatok számára megemelte a kötelezően szerepeltetendő magyar játékosok számát?
– A menedzserek vélhetően tovább kitartják majd a játékosaikat az élvonalbeli klubok megkeresése reményében, a piaci árakra is nyilván befolyással lesz majd a döntés. Nekünk ilyen körülmények között kell majd sakkoznunk és jó irányba haladnunk az előttünk álló hetek során. Persze azt is látni, hogy mindenki nem fog NB I.-be menni, inkább a fiatalokat fogják vinni, akikért még pénzt kaphatnak a pályán eltöltött percek alapján.