Nem jött össze a bravúr a Békéscsaba 1912 Előre labdarúgócsapata számára. A lila-fehérek egyetlen kapott gól miatt pont nélkül távoztak a listavezető Kisvárda otthonából, pedig mindvégig fegyelmezetten és szervezetten játszottak Szabolcsban a bajnokság 12. fordulójára kisorsolt vasárnapi mérkőzésen.
Kisvárda Master Good–Békéscsaba 1912 Előre FC 1–0 (0–0)
NB II.-es labdarúgó-mérkőzés. Kisvárda, 500 néző. Vezette: Ujhelyi Tamás (Punyi Gyula, Márkus Péter).
Kisvárda: Kovács M. – Széles, Jovicic, Chlumecky, Körmendi (Soltész D., 65.) – Cipetic (Driton., 65.), Osztrovka, Szőr, Bíró B. – Mesanovic (Matanovics, 93.), Szpaszics (Molnár G., 46.). Vezetőedző: Révész Attila.
Békéscsaba: Uram – Fazekas, Kovács G., Albert – Gyenti (Komáromi, 72.), Hodonicki, Szabó B., Hursán (Pusztai A. 72., Viczián, 81.), Kővári (Vólent, 81.) – Czékus (Sármány, 66.), Kóródi. Vezetőedző: Csató Sándor.
Gólszerző: Molnár G. (71.).
Sárga lap: Szélesi (33.), Jovicic (55.), ill. Czékus (36.), Szabó B. (43.),
71. perc: Jobbról a rövidre szállt be kisvárdaiak szöglete, ahol Molnár Gábor sarokkal piszkált a labdába, amely a felső sarokba pattant, Uram már csak a gólvonal mögött tudott belebokszolni, 1–0.
Ahogy arra számítani lehetett, a meccs elején a hazaiak nagyon nekimentek a Békéscsabának. Igazán komoly lehetőséget azonban így sem tudtak kialakítani, mert a lilák szervezetten tették a dolgukat, és sikeresen szűrték meg a szabolcsi próbálkozásokat. Negyedóra múltán alább hagyott a nyomás, kiegyenlítetté vált a játék, már a csabaiak is eljutottak a piros-fehérek kapujáig. A folytatásban a Kisvárda birtokolta többet a labdát, de a vendégek ritka kontrái hordoztak inkább valós veszélyt.
A házi gólkirály, Molnár Gábor becserélésével még inkább domináns szerepet szánt csapatának Révész Attila a második félidőre. A vendégek viszont továbbra is kontrákban látták a sikerhez vezető utat. Az 58. percben Hodonicki került ígéretes helyzetbe, de lövésébe beleléptek a védők. A szöglet után Albert István fejese kis híján utat talált a kapuba. Összességében a Várda támadott többet, sorra végezhette el a szögleteket, az egyik ilyenből pedig a vezető gólja is megszületett. Próbálta offenzívabbá tenni együttesét Csató Sándor a cserékkel, de igazán ordító lehetőség csak a végjátékban adódott előttük, az is kimaradt. A szabolcsiak zsinórban ötödik bajnoki győzelmüket könyvelték el.
Jó: Széles, Szőr, Molnár G., Mesanovic, ill. Uram, Szabó B., Albert, Hodonicki.
Csató Sándor: – Sajnálom, mert sokkal több volt ebben a mérkőzésben. Stabilan, zártan védekeztünk és kontrákból igyekeztünk veszélyeztetni. A végjátékban egy váratlan megoldás után gólt kaptunk, de a végén nekünk is volt egy nagy helyzetünk. A döntetlen talán igazságosabb lett volna, mert sokat tettünk érte.