Ez már több, mint balszerencse

Szabó Péter a meccs helyzetét hagyta ki a 18. percben. Fotó: Imre György/Békés Megyei Hírlap

A Siófok elleni múlt heti mérkőzés kísértett vasárnap a Kórház utcában. Az NB II-es labdarúgó-bajnokság őszi idényzáró fordulójában a Békéscsaba 1912 Előre csapata egy hosszabbításban kapott góllal maradt pont nélkül a Gyirmóttal szemben. Ez már zsinórban a hetedik olyan meccse volt a lila-fehér együttesnek, amelyen nem tudott az ellenfelek kapujába találni!

Békéscsaba 1912 Előre–Gyirmót FC Győr 0–1 (0–0)
NB II-es labdarúgó-mérkőzés. Békéscsaba, Kórház utcai stadion, zárt kapuk mögött. Vezette: Nazsa Tamás (Garai Péter, Tőkés Róbert).
Békéscsaba: Uram – Farkas M., Bora, Babinyecz (Hursán, 46.), Mészáros – Kitl, Kovács Á. (Gránicz, 59.), Horváth P., Szabó P. (Nagy S., 77.) – Máris (Pantovics, 59.), Paudits (Lukács, 46.). Vezetőedző: Preisinger Sándor.
Gyirmót: Rusák – Major, Hudák,  Széles,  Hajdú Á. – Vass Á. – Nagy K. (Somogyi-Bakos, 80.),  Nagy P.,   Vogyicska,   Szatmári I. (Mayer, 90.) – Heffler (Ominger, 93.).  Vezetőedző:  Csertői Aurél.
Gólszerző: Mayer (92.).
Sárga lap: Kitl (52.), Kovács Á. (54.), Mészáros (67.), Hursán (78.).


92. perc: Vass messziről belőtt labdáját megcsúsztatták és az egy perccel korábban beállt, Mayer löbbölt bele, 0–1.

Győzni jöttek a gyirmótiak Békéscsabára, ez a szándék az első félidő jelentős részében nem igazán mutatkozott meg tettekben. Kétségtelen, hogy az első negyvenöt percben több időt töltöttek el a békéscsabai térfélen, de csupán enyhe mezőnyfölényt harcoltak ki. A csabaiak nem húzódtak be a saját kapujuk előterébe, a gyors Paudits és Máris, illetve a szintén nagyon igyekvő Szabó Péter révén többször okoztak nehézséget a gyirmóti védőknek – és olykor Rusák Edvárd kapusnak is – de a szünetig sárga mezben pompázó kisalföldiek kapuja is érintetlen maradt.
Mintha kicserélték volna a csapatokat a második félidőre (és ez szó szerint is igaz, hiszen a csabai vezetőedző a szünetben és az 58. percben is két-két poszton változtatott), mivel sokkal pezsgőbbé, változatosabbá vált a játék és ez egyformán érdeme volt az Előrének és a Gyirmótnak is. Egyre veszélyesebbé váltak a támadások, miközben keményedett is a meccs is, amit jelzett, hogy a játékvezetőnek több sárga lapot is ki kellett kiosztania. Negyedórával a vége előtt gyors egymás után kétszer is gólt lőhettek volna a hazaiak, akik a folytatásban sem adták fel a nyílsisakos játékot. Egy védelmi megingást kihasználva szép összjáték után az addig mindössze egy percet pályán töltő Mayer emelt át a védőjén és a kapuson is, amivel eldöntötte a három pont sorsát.
Tovább üldözi tehát a balszerencse a lila-fehéreket, bár egyre nyilvánvalóbb az is, hogy a szezon közbeni kényszer szülte edzőváltás nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket. Az utóbbi két hónap során, egy addig kiválóan funkcionáló együttes vált gyakorlatilag köddé, a 2-1-7-es szerény mérleget pedig már a járványügy megpróbáltatásokkal is nehéz lefedni.

Jó: Uram, Mészáros, Horváth P., ill. Vass, Heffler, Rusák, Vogyicska, Major, Hudák D.

Mestermérleg
Preisinger Sándor:
 – Amikor egy csapat harmadszor kap pontrúgásból gólt egy élet-halál szituációban, az utolsó pillanatokban, az nem szerencse kérdése. Kialakítottunk három-négy helyzetet, de az már a kvalitás hiánya, hogy nem tudjuk berúgni a gólt.
Csertői Aurél: –  Úgy gondolom, hogy nagyot küzdött egymással a két csapat. Szerencse nélkül nincs futball, ami most mellénk állt.

B. P. – B. M.