Gyarmaton teljesültek az elvárások

A nyáron érkező Hussein Shadi gyorsan igazi karmestere lett a sárréti alakulatnak. Fotó: Bencsik Ádám/Békés Megyei Hírlap

Az NB III-as labdarúgó-bajnokság Keleti csoportjában az 5. helyről várhatja a tavaszi folytatást a Füzesgyarmati SK csapata. A sárréti alakulat egy éve az élen telelt, aztán a pandémia miatt márciusra megadatott két mérkőzésen ezt sikerült lerontania, így az MLSZ döntése értelmében a DEAC léphetett feljebb egy osztállyal. A hosszú kényszerpihenő után pedig teljesen új csapat építésébe kezdtek, amihez érthetően időre volt szükség. Ennek megfelelően hullámzóan alakult az idény első harmada, azután viszont elkapták a „fonalat”, a dobogóra tornázták fel magukat, és amíg a járvány be nem tört az öltözőbe, kiválóan szerepeltek. A gárda szakmai koordinátorával, Boros Tiborral a nyárig visszanyúlva elevenítettük fel az idényt.

– A hosszú leállás mellett a keret jelentős mértékű átalakítása is komoly kihívás elé állíthatta a szakmai stábot a felkészülés kezdetén…
– A pandémia minden tekintetben átírta a 2020-as terveinket. Egyfelől lemaradtunk a feljutásról, másrészről beszűkültek a klub gazdasági lehetőségei, emiatt erre a szezonra reálisan nézve nem voltak feljutási ambícióink, de mindenképpen egy stabil élcsapat kialakításában gondolkodtunk, amihez sikerre éhes játékosokat igyekeztünk igazolni. A keretből 17 labdarúgó távozott nyáron és 16 érkezett. A fiatalok nem képviselték a szükséges színvonalat, a kezdőcsapatból is többen eligazoltak, bízva benne, hogy magasabb szinten folytathatják, és akadt aki családi okok miatt keresett másik klubot magának. Az újjáalakuló gárda magját az előző évben is nálunk szereplő 7 játékos adta, köréjük próbáltunk részben fiatalokból, részben már NB-s szinten bizonyító játékosokból ütőképes csapatot kialakítani.

– Ekkora fluktuáció mellett érthető, hogy nem ment egyik napról a másikra az építkezés!
– A felkészülési időszakban sokan szkeptikusan szemlélték a csapatot, több meglepő vereséget is szenvedtünk a gyakorló mérkőzéseken, igaz akkoriban nem az eredményességen volt a hangsúly, sokkal inkább az újak rendszerben való elhelyezéséről, illetve az egyéb képességeinek a feltérképezéséről. A bajnokság elejére azért kikristályosodott, hogy milyen felállási formákban léphetünk pályára eredményesen, láttuk az is, hogy személyre lebontva milyen elvárásaink lehetnek.

– A csapatépítés számlájára írhatók a kezdeti botladozások?
– A zsúfolt augusztust még az automatizmusok kialakulására szántuk, de kezdett összeállni a játékunk, pár mérkőzésen ez már eredményességgel is társult. Az idény középső részében volt egy hosszabb veretlenségi sorozatunk, ennek hatására a dobogóra is fel tudtunk lépni. A járvány miatt ekkor kezdett hektikusabbá válni a bajnokság, amely az idény utolsó harmadában bennünket is elért. Tiszaújvárosban ki sem tudtunk állni, végül azonban sikerült befejeznünk az idényt. Két peches vereséggel zártunk Cegléden és Egerben, ahol a játékunkban benne volt a győzelem. A peches évzárás következtében lecsúsztunk a dobogóról, de így is teljesítettük az elvárásainkat, és ha vissza gondolunk az idény eleji nehézségeinkre, akkor bőven terveinken belül vagyunk.


– Egyéni értékelés tekintetében kik állnak a rangsor élén?
– Kialakult egy 10-12 emberből álló stabil váz, amelyre építhettünk. A legtöbb szerephez jutó játékosaink egyértelműen jól teljesítettek. A fiatalabbakkal kapcsolatban akad még némi hiányérzetem, de bízom benne, hogy a téli felkészülés során elérik azt a fizikai és taktikai szintet, hogy bátran bevethessük őket.

– A csoportok létszámemelésével kapcsolatban mik a tapasztalatok?
– Az előrevetített vírushelyzet miatt nem igazán volt szerencsés, sokkal inkább indokolt lett volna négy, 16 tagú csoport kialakítása. A hosszú idény miatt minden csapatnak voltak hullámvölgyei. Keleten kimagaslott a Tiszakécske és a Jászberény, mögöttük azonban kiegyensúlyozott a mezőny, akár 6-8 együttes is harcban lehet tavasszal a dobóért. A tabella második feléhez tartozók a kiesés elkerüléséért folytattak ádáz küzdelmet, mivel legalább 5 csapat elbúcsúzik, az alsóházban is vérre menő csaták zajlottak.

– Milyen téli változások lesznek a keretben?
– Csupán két-három helyen tervezünk cserét, az újabb csapatépítés nem indokolt. Egyelőre Szabó Richárd és Erdős-Balizs Arnold számít biztos távozónak, akiket létszámra, illetve minőségre a tartós sérülésből felépülő Lippai Tibor és Csörgő Raul maradéktalanul pótol. Persze azért törekszünk új játékosok igazolására. Elsődlegesen egy bal lábas, védekezni is tudó szélsőre lenne szükségünk, de ha megfelelő alternatíva mutatkozik, akkor egy támadásban alternatívát jelentő, meghatározó szerepre képes játékos is képbe kerülhet.

– Mikor kezdődik a felkészülés, mik az elképzelések?
– Az öt hetes közös munka január 25-én indul, a programot 6 edzőmérkőzés teszi változatossá. Az erőgyűjtés első fázisát, ami a hosszú távú futásokra épül, már két héttel korábban elkezdik a játékosok egyénileg, ennek teljesítését a modern technika segítségével tudjuk kontrollálni. Ha minden az elképzeléseink szerint alakul, akkor ez lesz az első olyan felkészülési időszakunk, amely nem feltétlenül az újak beépítéséről szól majd, így az edzőmeccseket a csapatjáték finomítására szánhatjuk.

B. M.

Házi góllövőlista
11 gólos: Popescu Gheorghe Robert.
10 gólos: Cigan Cristian-Lucian.
4 gólos: Kis Szabolcs.
3 gólos: Balogh Gusztáv, Vajda Roland Rafael.
2 gólos: Achim Sebastian-Zoltán, Hussein Shadi, Szabó Richárd.
1 gólos: Achim Ádám, Berecki Bence, Luis Ramos.