Hatodikra sem sikerült

Lukács Raymond fejjel szerzett pontot érő gólt Budaörsön. Fotó: Dömötör Csaba/Nemzeti Sport

A Merkantil Bank Liga NB II-es labdarúgó-bajnokság 6. fordulóját követően is nyeretlen maradt a Békéscsaba 1912 Előre csapata. A lilák Budaörsön értek el döntetlent, ezzel megszerezve az első idegenbeli pontjukat.

Budaörs SC–Békéscsaba 1912 Előre 1–1 (1–1)
NB II-es labdarúgó-mérkőzés. Budaörs, 580 néző. Vezette: Kovács Imre (Bertalan Dávid, Tőkés Róbert).
Budaörs: Dala – Menyhárt, Kékesi, Gyurácz, Kapronczai – Molnár Cs., Petneházi (Lengyel, 75.) – Sajbán M. (Zsidai, 46.) – Gula (Vankó, 86.), Balázs Zs.(Horváth R., 80.), Winkler.  Vezetőedző: Márkus Tibor.
Békéscsaba: Krnács – Farkas M., Albert, Bora (Király, 46.), Sipos – Kitl – Horváth P. (Puskás, 88.), Nagy S. (Szabó P., 46.), Varga Sz. (Paudits, 58.) – Máris (Gránicz, 80.), Lukács. Vezetőedző: Preisinger Sándor.
Gólszerző: Balázs (12.), ill. Lukács (36.).
Sárga lap: Varga Sz. (29.),

12. perc: Petneházi remekül lőtte középre a labdát a jobb oldalról, Balázs Zsolt a rövid ötösről pedig a hosszúba pörgetett, 1–0.
36. perc: Varga Szabolcs a bal oldali alapvonalról pontosan emelt Lukács Raymond fejére, a vendégek centere pedig 6 méterről, középről a bal sarokba fejelt, 1–1.

Már a második percben nagy lehetőség alakult ki a csabai kapu előtt, de Winkler ajtó-ablakhelyzetből gyengén lőtt, így Albert még bele tudott lépni a labda útjába. Nem is bírta sokáig tartani az eredményt a gyengén kezdő vendégcsapat, a 12. percben egy szépen kivitelezett hazai akciót képtelenek voltak lekövetni a védői. Veszélyesebb volt a Budaörs, az orosházi nevelésű Petneházi a gólpassz után kis híján szabadrúgásból maga is betalált, de Krnács nagy bravúrral tolta ki a rövid sarokba tartó labdát. A lilák első életképes akciójára a félidő közepéig kellett várni, amikor is Lukács elöl kotorták szögletre a játékszert. Negyedórával később már eredményes volt az Előre támadója, mondhatni a semmiből egalizálva, hiszen a játékban nem sok jel utalt erre.
A második félidei cserék arra utaltak, hogy a vendégek mestere nem igazán elégedne meg a döntetlennel. Támadóbb szellemű játékosokat küldött pályára, ami a játékot is átrajzolta némileg. Király nyomban betalálhatott volna, ha pontosabban találja el Horváth lekészítését. Nem sokkal később pedig maga Horváth Péter szerezhetett volna vezetést, de 5 méterről kihagyta a kihagyhatatlant. A hazaiak cserékkel igyekeztek stabilizálni a játékukat, meg is lett az eredménye, mert megint előttük adódtak lehetőségek. Változatos, sportszerű meccset láthatott a publikum, a slusszpoént Gránicz lövése jelenthette volna, amely a 90. percben a kapufáról pattant ki.
Mindent összevetve, mindkét együttesnek volt jobb és gyengébb periódusai, a helyzetek tekintetében is közel jártak egymáshoz, így a pontosztozkodás igazságos, más kérdés, hogy igazából senkinek sem kedvez.

Jó: Petneházi, Molnár Cs., Winkler, Gyurácz, ill. Krnács, Albert, Lukács.

Mestermérleg
Márkus Tibor: – Hol infarktus közeli állapotban voltam, hol mosolyogtam a kispadon. Őszinte focit játszott mind a két együttes, s bármelyikünk nyerhetett volna, azaz igazságos a döntetlen. Mindig ilyen meccseket kellene játszani.
Preisinger Sándor: – A második félidőben nekünk volt több százszázalékos ziccerünk, de még a kapufa is ellenünk volt. Mindent megtettünk a győzelemért, sajnos az egy pontokkal nem sokra megyünk. Lehet, hogy fel kellene hívnom Horváth Ferit, hogyan kell kecskét áldozni?

error: Content is protected !!