A 111 éves fennállásának fekete napját élte vasárnap a Békéscsaba 1912 Előre. A lila-fehérek NB III-as csapatát a másodosztályú váltja ősztől, miután az a Merkantil Bank Liga záró fordulójában pont nélkül maradt Ajkán. Évek óta erőteljes lejtmenetben van a klub és a gárda, tavaly is csak az utolsó pillanatban tudta meghosszabbítani tagságát, most azonban már semmi sem menthette meg a jól prognosztizálható sorsától.
FC Ajka–Békéscsaba 1912 Előre 2–1 (2–0)
NB II-es labdarúgó-mérkőzés. Ajka, 1800 néző. Vezette: Derdák Marcell (Szécsényi István, Máyer Gábor).
Ajka: Horváth D. – Tóth G., Kenderes, Jagodics B., Présinger (Görgényi, 62.) – Vogyicska (Rabatin, 46.), Csizmadia Z. (Tajthy, 62.), Zsolnai (Berzsenyi, 46.), Sejben, Doncsecz – Gaál (Dragoner, 74.). Vezetőedző: Jeney Gyula.
Békéscsaba: Póser – Puskás (Szalai, 74.), Albert I., Bora, Mikló – Czékus, Fazekas L., Futó (Váradi, 68.), Horváth P. (Hamed, 60.) – Máris (Kóródi, 68.), Ilyés (Zádori, 60.). Megbízott vezetőedző: Pásztor József.
Gólszerző: Kenderes (9.), Zsolnai (26.), ill. Máris (48.).
Sárga lap: Tajhty (94.), ill. Mikló (16., 95.), Fazekas (20.), Futó (35.), Albert (93.).
Piros lap: Mikló (95.).
9. perc: Présinger ívelt be egy szabadrúgást, Zsolnai fejelte el a labdát, Kenderes pedig az alapvonalról visszakanalazta, Alberten megpattant, így a kapufa és Póser között átgurult a gólvonalon, 1–0.
26. perc: Csizmadia passzolta fel a labdát Zsolnainak, akire nem figyeltek a védők, így kapura fordult, és 15 méterről a bal alsóba gurított, 2–0
48. perc: Fazekas ívelte előre a labdát, Czékus megcsúsztatta a felezőnél, Ilyés lefutotta Kenderest, majd önzetlenül Máris elé tálalt, aki 12 méterről a jobb alsóba passzolt, 2–1.
95. perc: Miklónál szakadt el a cérna, megkapta második sárga lapját és vele együtt a pirosat is.
A csabaiaknak az évzáró ajkai mérkőzésüket mindenképpen nyerniük kellett ahhoz, hogy maradjon reményük az osztályozós javításhoz. A bronzérmes Ajka otthonában azonban ez közel sem ígérkezett egyszerű kihívásnak. Megilletődve kezdte a mérkőzést az Előre, és már a mérkőzés elején összehozott kapuja előtt egy balszerencsés gólt, hogy tovább nehezítse saját sorsát. Próbáltak menni a lilák, de nem igazán volt bennük átütőerő. A házigazdák sokkal bátrabban és ötletesebben járatták a labdát, és egy kontra végén a 26. percben megduplázták az előnyüket. Akadt egy vélemény eset az ajkai kapu előtt, amikor Ilyést választották el a labdától gyanús körülmények között, de összességében nem a viharsarkiak támadásairól szólt a meccs. Sokkal inkább játszódtak izgalmas jelenetek Póser kapuja előtt, aki többször jóvá tette az első gól előtti hibáját, ha ugyan volt neki.
A második félidőre egy „harapósabb” csabai gárda futott ki, nyomban jött is a szépítés. A gól még inkább támadásra ösztökélte Pásztor József legénységét, csakhogy ez óhatatlanul hozta magával a veszélyes hazai kontrákat. Nem egyszer nagy tűzijáték alakult ki Póser kapuja előtt, de a hálóőr a helyzet magaslatán állt. A 60. percben két friss támadó szállt be a vendégeknél, a „csatazaj” viszont fokozatosan halkult el. Nem csak irányította a meccset a bakonyi alakulat, de helyzetek tekintetében is felülmúlta. A látogatókat csak a kapusuk tartotta „életben”, aki több meccslabdát is hárított, a társai viszont közel sem tudtak ilyen minőséget a közösbe tenni, így azután az Ajka győzelmét nem fenyegette különösebb veszély a végjátékban.
A két csapat helyezése és helyzete méltóan példázza azt, hogyan lehet valahol jó focit csinálni, illetve hol kell új szereplőket találni ehhez.
Jó: Sejben, Doncsesz, Kenderes, Jagodics B., ill. Póser (a mezőny legjobbja).
Mestermérleg
Jeney Gyula: – Nagyot küzdött a Békéscsaba, nekünk pedig feküdt az, hogy az ellenfélnek jönnie és támadnia kellett, így jó néhány helyzet adódott előttünk. Egyszer meginogtunk hátul, amiből szépítettek a vendégek, de azt gondolom, ez benne van, és ennek ellenére jó meccset játszottunk, amelyen kiszolgáltuk a közönségünket.
Pásztor József: – Két tizenegyest nem kaptunk meg, az egyik esetben ráadásul piros lap is járt volna az ajkai játékosnak. Ettől függetlenül jobban futballozott a hazai csapat, de ha az első félidőben emberelőnybe kerülünk, akkor egy teljesen más mérkőzést játszottunk volna. A folytatás kapcsán majd le kell ülni a tulajdonossal, ám az biztos, hogy én már nem szeretnék edzősködni, így nélkülem kell majd a csapatnak visszajutnia a másodosztályba.
B. M.