Augusztus óta a Torino FC utánpótlásában pallérozódik a szarvasi származású Kugyela Zalán. A 16 esztendős korosztályos válogatott támadó a Sándor Károly Labdarúgó Akadémiáról került az egyik legnevesebb olasz utánpótlás-nevelő klub látókörébe. Szeptemberben átesett a bajnoki tűzkeresztségen, ennek apropóján beszélgettünk a friss tapasztalatairól.
– Bő egy hónapja vagy kint. Hogy érzed magad, befogadtak-e az új társak, megszoktad-e az új környezeted?
– Nagyon más minden, mint odahaza. Egy megszokott közegből „kiszakadni” sosem könnyű, de eddig jól alakulnak a dolgaim. A srácok elfogadtak, a klub mindenben segíti a beilleszkedést, nem mellesleg a CMG menedzseriroda munkatársai és a szüleim is rengeteg áldozatot meghoztak azért, hogy minél könnyebben alkalmazkodhassak az új helyhez, illetve helyzethez, amiért hálával és köszönettel tartozom nekik.
– Mennyiben változtak meg a mindennapjaid?
– Az átállás természetesen sok újdonságot tartogatott. Az iskolakezdésig a délelőttjeim szabadok voltak, rendszerint lejártam a konditerembe, a délutánokon pedig általában két edzés van. Azok nagyon kemények, más stílusúak, mint odahaza, így a nap vége már rendszerint pihenéssel telik.
– Iskolát is váltottál?
– Minden maradt a régiben, csak online folytatom a tanulmányokat. Hathetente kell hazajárnom időszakos vizsgákra.
– Magyar léptékben nem kis hely Torinó. Kiismered már magad a városban?
– Nagyjából. Természetesen nem jártam még mindenhol, de amikor van egy szabadnapunk, bejárunk a városba és busszal bárhonnan visszatalálok az akadémiára.
– Említetted, hogy keményen dolgoztok a hétköznapokon. Miben más a munka az itthonihoz viszonyítva?
– Leginkább intenzitásban tér el, rengeteg futás is van. Mindez annak tulajdonítható, hogy legalább hét edző foglalkozik velünk egyszerre, így azután a különböző gyakorlatok között nincs idő szusszanni. Már a bemelegítéstől kezdve magas ritmusban folynak a gyakorlatok, mindent maximális tempóban kell elvégezni.
– Abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy idehaza debütálhattál az új csapatodban…
– A győri Fehér Miklós-emléktornán az első meccs előtt nagyon izgultam, de végül jól sikerült a bemutatkozás, a harmadik hellyel pedig elégedett volt mindenki. A bajnokság előtt kint is játszottunk egy rangos eseményen, a legjobb olasz klubok társaságában. A Gianluca Vialli tiszteletére kiírt tornát sikerült megnyernünk, a döntőben az Intert múltuk felült. Négy meccsünk volt, az összes jól sikerült, személy szerint nekem is. Itt azért már könnyebb volt a dolgom, mert jobban kiismertük egymást a társakkal.
– Róluk mit lehet tudni?
– Az edzéseken és a mérkőzéseken mindent megtesznek a siker érdekében.
– A győri tornát követően megkaptad a tízes számú mezt, ami a csapatok többségénél egyfajta elismerésnek számít. Torinóban tulajdonítanak ennek jelentőséget?
– Igen, megtiszteltetésnek számít. Reméltem is, hogy egyszer megkaphatom, arra persze nem gondoltam, hogy ilyen hamar, de örülök neki.
– Egyébként az otthon megszokott posztodon számolnak veled?
– Az MTK-nál szélső támadót játszottam, a válogatottban szerepeltem középpályán. Hosszútávon itt is a szélen számolnak velem, de most még a tengelyben kapok rendszerint helyet. Amúgy nincs vele bajom, mert több labdához jutok, amit szeretek. Végeredményben mindegy is a poszt, a lényeg, hogy kezdő legyek és jól menjen a játék.
– A klubon belül mire taksálnak benneteket a bajnokságban?
– Tavaly élcsapatnak számított a gárda, de nem tudott érmet nyerni, azóta viszont szerintem sokat erősödött. Érthetően dobogóra várnak bennünket a végelszámoláskor, ami a tornák tapasztalatai alapján szerintem abszolút reális.
– Saját magaddal szemben milyen elvárásokat fogalmaztál meg?
– Minden meccsen a kezdőben szeretnék lenni, hogy minél többet játszhassak. Persze szeretnék jól játszani és gólokkal, gólpasszokkal segíteni a csapatot.
B. M.