Fokozatosan értek csapattá a szarvasiak

Furár Róbert nem csak kapitánya, de igazi vezére is volt a szarvasi együttesnek. Fotó: Babák Zoltán

A Szarvasi FC együttese a megyei kvalifikációs labdarúgó-bajnokság B-jelű csoportjának élén zárta a pandémia által idő előtt félbemaradó őszi idényt. Ifjabb Somogyi János alakulata két mérkőzéssel a vége előtt 4 pont előnnyel vezeti a 8 tagú mezőnyt. Az már biztos, hogy tavasszal a megye I. osztályban szerepelhet, viszont arra a Gyomaendrőd és a Nagyszénás elleni hátralévő két találkozó ad majd választ, hogy hány pontot visz magával oda. A tucatnyi idei mérkőzésből 11 ért véget szarvasi sikerrel és csak Nagyszénáson nem termett babér a kék-fehéreknek, ami jó kiindulóalap lehet a februárban esedékes folytatáshoz. A trénerrel az elmúlt hónapok hozadékát tettük mérlegre.

– Jelentős átalakuláson ment keresztül a tavalyi csonka év bronzérmes kerete, vagyis csapatépítéssel kellett indítaniuk az évadot. Mennyire volt rögös ez a folyamat?
– Komoly kihívás előtt álltunk, hiszen Krnács Richárd, Farkas János, Balogh Gusztáv, Sindel Roland, Medvegy Ákos és Süli András személyében ilyen szinten klasszis játékosok távoztak, nem kis űrt hagyva maguk mögött, ráadásul ősszel Bozsó László sem tudta összeegyeztetni a munkahelyi dolgait a focival. A helyükre igazolt emberek közül csak Bány Bencének, Simon Róbertnek és Deli Lajosnak volt megye-egyes tapasztalata, Viczián Ferenc, Törköly Tamás alacsonyabb szinten szerepelt, Mojzsis Martin pedig most kóstolhatott bele a felnőtt fociba. Mellettük több tehetséges fiatal kezdte meg az alapozást a felnőtt kerettel. A nyári munka a terveknek megfelelően alakult, a csapatépítés törvényszerű hozadékaival, a hozzáállásra viszont egyetlen rossz szavam sem lehetett.

– A csapat mellett a bajnokság lebonyolítási rendszere is nagy átalakításon esett át a nyári holtidőben. Ez mennyire nyerte el a tetszést házon belül?
– Nem feltétlenül lenne szerencsés véleményeznem a bajnokságot, hiszen nyilvánvalóan a kényszer szülte azt, mivel képtelenség volt feltölteni a megye I. osztályt. Hogy ezzel a kerettel ilyen jól tudtunk teljesíteni, abban nyilván közrejátszott az újszerű lebonyolítás is, hiszen az összevonással felhígult a mezőny. Részünkről annyi pozitívuma volt, hogy az idény végére nagyon jól összerázódott a csapatunk, azok a játékosok, akik mérsékeltebb fizikai állapotban kerültek hozzánk, öt-hat meccs után megfelelő erőállapotba kerültek, és ezáltal képesek voltak kiemelkedősen teljesíteni. Reményeink szerint ezt kamatoztatni tudjuk majd a tavaszi idény során is!

– Az őszi találkozók közül melyik tartogatta a legtöbb pozitívumot, és melyik jelentette a másik „pólust”?
– A kvalifikációs szakasz során tucatnyi mérkőzést játszottunk, miközben folyamatosan nyomon követhető volt a fejlődés. A Mezőhegyes elleni évzárót sorolnám mindegyik elé, ahol a csapat valamennyi tagja jól játszott, de az iramra és a színvonalra sem lehetett panaszom. Ezek a csaták hiányoztak ebből a félévből, hogy folyamatosan ilyen meccseket tudjunk játszani. Bár Szénáson a gyenge helyzetkihasználás miatt elbuktunk, a másik végletet még sem ez a derbi jelentette, hanem a Szentandrás elleni hazai fellépésünk, ahol finoman fogalmazva, rossz felfogásban játszottunk. Szorosan idetartozik a Magyar Kupa megyei selejtezője is, amelyet büntetőpárbajban buktunk el a Szeghalommal szemben, így aztán nem folytathattuk az elmúlt három év remek tradícióját.


– Kik vitték a prímet leginkább?
– A hálóőreink teljesítményén meglátszott az idény közben érkező Skerl József kapusedző munkája. A védelem tengelyébe érkező Bány Bence fiatal kora ellenére gyorsan alapemberré vált, ha egy picit letisztul a játéka, akkor hosszú éveken keresztül erőssége lesz a csapatnak. A középpálya tartásáért Furár Róbert felelt, aki a legjobb egyéni őszi teljesítményt nyújtotta. Alapvetően támadószellemű focit játszunk, amiben neki kulcsszerep jut, nem lebecsülve ezzel a többiek teljesítményét, hiszen az itt szereplők mindegyike hozzátette a magáét a jól sikerült őszi idényhez. A rúgott góljaink számát figyelembe véve, a támadóink termékenységére sem lehet panaszunk, a tavaszi mezőnyben bizonyára nehezebb dolguk lesz majd ezen téren is. A jó szereplés mellett örömteli volt számunkra, hogy a szurkolóink ugyanúgy a csapat mellett voltak, mint az előző években. Kitartottak mellettünk akkor is, amikor a bajnokság elején még érződött, türelemre van szükségünk annak érdekében, hogy a korábbi színvonalat tudjuk nyújtani…

– Összeállt már a téli felkészülés menetrendje?
– Korán kezdünk, mert az idény rajtja korábban lesz a halasztások miatt. A tervek szerint január 4-én egyhetes egyéni munkával indul meg az alapozás, a közös felkészülést pedig január 11-én kezdjük és reményeink szerint hat hét áll majd rendelkezésünkre, hogy megfelelő formába kerüljünk. Ebben nagy segítségünkre lehet az a két-három játékos is, akiket szeretnénk leigazolni a téli időszakban.

– Ha előrelapozhatnánk a naptárt néhány hónappal, mivel lenne elégedett az eredményességet illetően?
– Az erőviszonyokat elnézve úgy gondolom, ha a dobogón tudnánk végezni, legyen annak bármely foka is, akkor ezt a zaklatott járványügyi időszakot szép eredménnyel hidalnánk át. Természetesen mindig győzelemben gondolkodom, az a cél vezérel, hogy nyerjük meg a bajnokságot, az említett okok miatt azonban most egy érmes hely is jó teljesítménynek számítana. Személy szerint még nem mondtam le a legfényesebb érem megszerzéséről, ebben a kimagasló lehetőségekkel rendelkező Előre a legkomolyabb rivális, de a Gyula, a Szeghalom és a Nagyszénás is komoly tényező lehet. Végezetül mindenkinek jó egészséget kívánok, bízva benne, hogy tavasztól helyreállhat a rend a világban, és újból nézők előtt játszhatnak majd a csapatok.

B. M.

A házi góllövőlista
12 gólos: Furár Róbert Tibor.
10 gólos: Kriska Norbert.
7 gólos: Viczián Ferenc.
6 gólos: Varga István.
5 gólos: Simon Róbert.
4 gólos: Styecz Milán.
2 gólos: Bány I. Bence, Klimaj Zoltán, Zima Dániel.
1 gólos: Deli Lajos Patrik, Polonszki Patrik, Szikora Milán.