Bár a vármegyei labdarúgásban javában tart a tavaszi szezon, máris sok anomália kering a következő bajnoki év kapcsán. Hagyomány, hogy időnként „szembesítjük” ezekkel Szpisják Zsoltot, az MLSZ vármegyei igazgatóját. A vezető ezúttal is készséggel állta kérdéseinket és igyekezett a rendelkezésére álló legfontosabb információkat megosztani velünk.
– Igazgató úr, a zuhanyhíradóban azt rebesgetik, könnyen megeshet, hogy a potenciális csapatok érdeklődésének hiányában nem áll össze a megye-egy mezőnye a 2026–27-es bajnoki évre. Az is terjed ugyanakkor, hogy a második vonal iránt jóval nagyobb igény mutatkozik annál a létszámnál, amit a versenykiírás megenged és lehetővé tesz. Van a pletykának valóságalapja?
– Idén is készülünk arra, hogy az utóbbi évekhez hasonlóan, nehezen fog összeállni a megye-egyes mezőny. A versenykiírásból kiindulva, egyetlen kieső van ebből az osztályból, de a Mezőhegyes visszalépése megoldotta ezt. A második vonalból ugyanakkor az első három helyezett nyer jogot a feljutásra, tehát a megfelelő létszám biztosítottnak látszik. Amennyiben viszont az érintett csapatok nem élnek a lehetőséggel, úgy könnyen bedőlhet ez a rendszer, bár a társadalmi elnökség a szabályok révén hátrébb végző egyesületeket is felkérhet az indulásra. Ha így sem éri el a létszám a szükséges minimumot, amit az érvényes versenykiírás tizenkét csapatban határoz meg, a társadalmi elnökség határozhat úgy, hogy kvalifikációs alapbajnokságot ír ki az első két osztály összevonásával. Ebben az esetben a kiesés-feljutás rendjét is figyelembe véve, 28 csapattal kezdődhet az új évad. Fontos kihangsúlyozni, hogy csakis ebben az esetben, hiszen ha a megye-egy végül elindul tíz együttessel, a második vonal létszáma akkor sem haladhatja meg a tizenhatot. Jelen forgatókönyv esetén az utolsó helyezett mellett további együttesek is kieshetnek a harmadosztályba.
– Ezt úgy kell értelmezni, hogy tíz csapatos megye-egy esetén, négy megye-hármas feljutóval kalkulálva, akár három kieső is lehet a második vonalban?
– Abszolút. Az első osztály létszáma kihatással van a második vonalra, az ott érdekelt klubok, illetve a másodosztály potenciális feljutói felelőssége megnő a következő év lebonyolítását illetően.
– Tíz alatt már nyilván nem optimális a létszám, de mennyi lenne az ideális a megye-egyben?
– Mivel már a legfelsőbb szinten is komoly nehézséget jelent a hétközi kiállás, ezért tizennégy csapattal lehetne ideális bajnokságot rendezni mindkét osztályban. Ebbe kényelmesen beleférne idényenként két-két kupaforduló is a hétvégéken, illetve az aktuális ünnepekre is tekintettel tudnánk lenni. Meghirdetésre került az amatőr licence, amit mindkét osztályba pályázó csapatoktól bekértünk. Ennek a határideje napokban jár le, azt követően már tisztábban látunk a jövő évre vonatkozóan.
– A megye-egy mellett visszatérő dilemmát okoz az utánpótlás bajnokságok lebonyolítása is. Ezen a területen különösen az idősebb korosztályú csapatok fogyatkozása adhat aggodalomra okot. Mit lehet kezdeni ezzel a problémával?
– Minden évben együtt gondolkodunk a csapatok vezetőivel, úgy hozzuk meg a legideálisabb döntést, bár tisztában vagyunk vele, hogy mindenki számára elfogadható megoldás nincs. Amennyiben viszont egyszer változtatunk, azt több évre konzekvensen megtartjuk, mivel nem tehetjük meg, hogy évente módosítjuk a korosztályokat. Jelen esetben az országosan általános U13, U16, U19-es korosztályoktól eltérő a bajnoki rendszerünk az egyesületek kéréséhez igazodva. A négy korosztály (U13, U15, U17 és U19 – a szerk.) versenyeztetése lehetőséget biztosít a kisebb csapatok számára az utánpótlás megtartására. Szándékaink szerint ősztől marad ez a trend, ugyanakkor az U19-es együttesek fogyatkozása miatt már tavaly is felmerült, hogy U21-es bajnokságot írjunk ki, erre pedig az MLSZ versenyigazgatósága megadja a lehetőséget. Tavaly a csapatok nem szerették volna meglépni ezt a változtatást, idén azonban ismét napirenden van a téma. Ha előtérbe kerül az U21-es korosztály, az sem módosítja a jelenleg érvényes fiatalabb évjáratokat. Az U13-as és U15-ös korcsoportoknál felmerült az alsó korhatár lefelé történő módosítása, ám ennek a kompetenciája túlmutat a vármegyén, igaz a kezdeményezés már más irányból is elindult.
– Örökzöld témát szolgáltat a fegyelmi helyzet. Az idei, nyúlfarknyi idényben volt már fél-, illetve egész évre szóló eltiltás is bunyó, vagy egyoldalú ütés miatt. Különösen elszomorító, hogy az érintettek húsz év alatt vannak…
– Az idény kezdetén nyomban két kirívó eset volt, az időarányos statisztika azonban azt mutatja, hogy a fegyelmi helyzet hasonló szinten áll, mint tavaly ilyenkor, ellenben sokkal jobb, mint két évvel ezelőtt. Egy korosztályban, az U19-ben számítunk emelkedésre a kiállításokat illetően év végig, a két komolyabb büntetéssel is azt kívánjuk üzenni, hogy hosszabb kényszerpihenőre számíthat az, aki tettlegességet követ el az ellenfelével szemben. Ha a kirótt büntetések sem hozzák meg a várt eredményt, akkor még súlyosabb szankciókat leszünk kénytelenek meghozni. A vármegyei labdarúgás egy viszonylag kis közösség, ahol elvárható, hogy egymás iránt tisztelettel és emberséggel viszonyuljunk, még ha előfordulhatnak is napi problémák. Vonatkozik ez a fiatalokra és idősebbekre egyaránt. A pályán nem ellenségek vagyunk, hanem ellenfelek, ez a jelenlegi, kiemelten feszült társadalmi helyzetben különösen fontos üzenet a pályán lévők és a lelátókon helyet foglalók számára.
– A fegyelmi helyzet alakulása bizonyos mértékben a játékvezetők felelőssége is…
– Nyilvánvaló, hogy a mindenkori játékvezetőnek fontos szerepe van a mérkőzés menetének alakulásában, ugyanakkor a további szereplők szabályismerete sem hanyagolható el. Ha azt az ideális helyzetet vennénk alapul, hogy mindenki betéve ismerné a szabályokat, akkor is sok konfliktushelyzet alakulna ki. Egyébként nincs új a nap alatt, már a száz évvel ezelőtt íródott szabályzatok is értekeztek a játékvezető és játékosok közötti konfrontációkról. Éppen ezért minden félnek kellő empátiával kell viseltetnie mások tevékenysége iránt. Természetesen az a cél, hogy a mérkőzéseken minél kevesebb hiba és ezáltal konfliktust teremtő helyzet alakuljon ki, de hibátlan játékvezetés nem várható el egyik osztályban sem. A magasabb osztályban a VAR megjelenése máris további szakadékot eredményezett a profi és az amatőr játékvezetés között. Gondolva a világbajnokságon bevezetésre kerülő új szabályok megyei szintű átplántálására, ez az olló a jövőben tovább nyílhat.
– Ha már a sípmesterekről esik szó, nem kerülhető meg a JB keret korosodás. Akadnak tehetséges ifjak, de nem annyian, hogy felválthatnák a tapasztalt, hosszú ideje elismerten tevékenykedő, ugyanakkor az életkoruk miatt karrierjük vége felé járó sporikat. Ennek a folyamatnak a megállítására van életképes terv?
– Húsz évre visszamenő egyedi statisztikával rendelkezünk arra vonatkozólag, hogy a sporik hány évet töltenek el a játékvezetésben. Ebből az tűnik ki, hogy a második esztendőben a vizsgázók fele marad meg, az ötödik évben pedig már csak a harmada. Ha viszont kizárólag az utóbbi öt év átlagát vesszük alapul, akkor ezek a számok még rosszabb képet mutatnak. A játékvezetést elkezdők átlagéletkora 22-23 év körül mozog. Ez annyit jelent, hogy ugyanabból a korosztályból kell feltölteni a keretet, amellyel a csapatok is küzdenek az utánpótlásban. Ahhoz, hogy a pályán is tudjuk tartani a játékvezetőket, olyan közeget kell teremteni számukra, melyben megtalálják a számításaikat. Ebben pedig együtt kell működni a labdarúgásban tevékenykedőkkel és a nézőkkel is. A játékvezetés az a szakma, amit igazából csak élesben, bajnoki mérkőzéseken lehet megtanulni, de ez nem megy egyik napról a másikra. Szeretnénk azt elérni, hogy 25-30 év körüli aktív játékosok is csatlakozzanak a kerethez és erősítsék labdarúgásnak ezt a szegmensét. Az ő szerepvállalásuk, a folyamatosan induló tanfolyamok és a fociközeg emberibbé válása orvosolhatná a kétségtelenül nyugtalanító elöregedési folyamatot.
– Végezetül térjünk ki az aktualitásokra is. Mik azok a teendők, melyek a napi feladatok mellett foglalkoztatják az igazgatóság munkatársait?
– Nehéz időszakot jelentett, de már lassan magunk mögött tudjuk az IFA rendszer fejlesztését és a sportorvosi engedélyek digitalizációját. Ezek teljesen új kihívások elé állították az igazgatóságot, illetve a csapatokat. Utóbbi tekintetében az őszi átmeneti időszakot követően a tavaszi idény szinte problémamentesen indult el. Meggyőződésem szerint a felmerülő problémákat a sportorvosi hálózatban kell keresni. Említettem már, hogy az amatőr licencek beérkezését követően le fogunk ülni a csapatvezetőkkel és körvonalazni a bajnokságok lebonyolítását, illetve az utánpótlás korosztályok kialakítását. Júniusban szeretnénk indítani egy amatőr sportszervezői tanfolyamot, mert komoly igény mutatkozik rá szerte a vármegyéből. Az új bajnoki év kezdetén szeretnénk tető alá honi egy szabályismertető előadást is, felfrissítve az utóbbi idők változásait. A játékvezetés kapcsán nem hangzott el, de áprilisban lezárul a jelenleg is futó tanfolyam, ám erre az évre még tervezzük egy újabb kurzus indítását.