A staféta rovatban a játéknapok történéseit rendre valamelyik csapat edzője szemével tálaljuk, aki azután a következő fordulóra kiválasztja valamelyik kollégáját. A megye II/A osztályú labdarúgó-bajnokságban Turcsek Zoltán (Elek USE) formált véleményt, aki Szabó Zoltánnak (Szabadkígyósi SZSC) „passzolta” a jelképes lasztit.
Mezőhegyesi SE–Dévaványai SE 3–1 (3–0)
Az erőviszonyokat ismerve biztos voltam a hegyesi győzelemben. Az erőteljes letámadást alkalmazó hazaiaknak elég volt egy tízperces rövidzárlat a vendégek részéről az első félidőben, hogy háromszor mattolják a ványai védelmet. Miután elvesztették kapusukat, a vendégek kezdtek magukra találni, de ez csak az eredmény kozmetikázására volt elegendő.
Mezőmegyer SE–OMTK-Rákóczi 9–0 (3–0)
A „Megyer” erős és rutinos csapat, de erre a nagyarányú győzelemre talán még ott sem számítottak. Főleg annak tudatában, hogy az előző héten éppen a Rákóczi diadalmaskodott meggyőző fölénnyel és jó játékkal, az aktuális ellenfelével szemben. Úgy tűnik, hogy a hazai csapat a kezdeti nehézségek után rendezte sorait, és egyre inkább formába lendül. A vendégeknek pedig le kell vonniuk a szükséges tanulságokat ebből a találkozóból, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő.
Szabadkígyósi SZSC–Csabacsűdi GYLSE 3–0 (0–0)
Nehezen őrölte fel ellenfelét a hazai csapat, mert nem a megszokott játékát nyújtotta az első félidőben. Persze ebben nagy szerepet játszott a vendégek zárt és hibátlan védekezése is. Azonban szünet után a cseréknek köszönhetően változott a játék képe, és ez már gólokban is megmutatkozott. Úgy tűnik, hogy a Csabacsűd nagyon megérzi az Orosházára távozó Endrefalvi hiányát. Itt küldöm a stafétát volt játékosomnak, Szabó Zolinak.
Mezőberényi LE–Békéscsabai MÁV SE 1–0 (1–0)
Előzetesen „tuti” X-re számítottam, hiszen mind a két csapat elsősorban a védekezésre helyezi a fő hangsúlyt és ebből kiindulva arra gondoltam, hogy elosztják majd a pontokat. Ritkaság számba megy, hogy egy csapat az első percben megszerzett előnyét meg tudja tartani a mérkőzés további folyamán. Erre a bravúrra a hazaiak szervezett és fegyelmezett védekezéssel képesek voltak. A MÁV egyelőre keresi „régi önmagát”, de ismerve a játékosai mentalitását, egyenesbe fog jönni.
Békésszentandrási HMSE–Békési FC 1–0 (1–0)
A hazaiak nagy küzdelemben, és a kidolgozott helyzetek alapján megérdemelten tartották otthon a három pontot. Nehéz a Szentandrás ellen játszani, mert gyors, kezdeményező és intenzív focit játszik. Sajnálom a békésieket, hiszen valóban nagyon fájó egy góllal kikapni, ráadásul nekik zsinórban már ez a harmadik ilyen találkozójuk volt.
Füzesgyarmati SK II–Dobozi SE 1–1 (1–0)
Számomra ez volt a forduló meglepetése, mert sima hazai győzelemre számítottam. Valószínűsítem, ha azzal a hozzáállással és szervezett játékkal léptek volna pályára, mint a Mezőhegyes vagy a Mezőmegyer ellen, akkor most két ponttal gazdagabbak lennének. A doboziak előtt le a kalappal, mert ilyen előzmények után volt bennük annyi tartás, hogy idegenből bravúr pontot hozzanak el, és ezzel beiratkoztak a bajnokságba is.
Mezőkovácsházi TE–Elek USE 3–1 (2–0)
Rosszul kezdtük a mérkőzést, hiszen a hazaikat korán vezetéshez juttattuk egy ki nem kényszerített védelmi hibából. Ez látszólag megnyugtatta őket és ettől türelmesen és tudatosan építették fel a játékukat, melynek révén növelni tudták előnyüket. A második félidőben aztán megváltozott a játék képe. A korán szerzett szépítő gólunkkal visszajöttünk a mérkőzésbe. Nagy nyomás alá helyeztük a hazaiak kapuját és sorra dolgoztuk ki a jobbnál jobb helyzeteket, de sajnos nem hoztunk jó döntéseket a ziccerek értékesítésében. Nagy lehetőséget szalasztottunk el, mert ez a Kovácsháza ezen a napon verhető állapotban volt.
A korábbi hetekben lehetőséget kapó edzők
1. forduló: Boér Zsolt (Csabacsűdi GYLSE)
2. forduló: Bíró Tibor (Mezőkovácsházi TE)
3. forduló: Szikora Pál (Csanádapácai EFC)
4. forduló: Keresztes István (Békésszentandrási HMSE)
5. forduló: Fekete Mihály (Békési FC)
