A staféta rovatban a Vármegyei I. osztályú labdarúgó-bajnokság aktuális játéknapjainak történéseit rendre valamelyik csapat edzője szemével tálaljuk, aki azután a következő fordulóra kiválaszt egy kollégát. A 21. forduló hozadékát Bodzás Ádám (Orosházi MTK-ULE) értékelte, aki Tasi Róbertnek (Nagyszénás SE) passzolta a jelképes labdát.
Nagyszénás SE–Szeghalmi FC 3–2 (1–0)
Semleges szemmel nézve kifejezetten szórakoztató, izgalmas mérkőzés volt. Két hasonló képességű gárda csapott össze, amit a gólok alakulása is jól mutat: mindkét fél komoly energiákat mozgósított annak érdekében, hogy elkerülje a kiesés elleni küzdelmet a rájátszásban. A Szeghalom számára már egy döntetlen is elég a biztos bennmaradáshoz, míg a szénásiaknak mindenképp győzniük kell az utolsó fordulóban. Úgy érzem, mindkét csapat megérdemelné, hogy a „középházban” folytassa a szereplését, még ha ez már nem is lehetséges.
Békéscsaba 1912 Előre II.–Békési FC 9–1 (5–0)
Sok NB III.-as edző szívesen látná ezt a békéscsabai kezdőt a saját csapatában. Elismerés illeti a békésieket, hogy harminc percen át állták a sarat. Idegenben, egy fél csapatnyi profi és egy fél csapatnyi fiatal tehetség ellen ez tisztességes helytállás volt. A Békéscsaba pedig „csupán” élt a szabályok adta lehetőséggel, és ezzel is jelezte, hogy komolyan veszi az NB III.-as szereplés lehetőségét. Nehéz lesz megállítani őket, de mindent megteszünk majd, hogy megnehezítsük a dolgukat.
Orosházi MTK-ULE–Dévaványai SE 4–1 (3–0)
Az idegenbeli első mérkőzés tapasztalatai alapján nehéz összecsapásra számítottam, ám már a félidő elején látszott, hogy jó felfogásban léptünk pályára, és mihamarabb szerettünk volna biztos előnyt kiharcolni. Az első játékrész során magabiztos vezetésre tettünk szert, ezért a folytatásra elkezdtem pihentetni néhány kulcsjátékost. A második félidő egy kisebb védelmi hibával indult, de gyorsan rendeztük a sorokat, sorra dolgoztuk ki a helyzeteket, és a játékrész derekán végleg lezártuk a mérkőzést. A hétvégi békési meccs után a bajnokság legnehezebb időszaka vár ránk: hat rangadó, valamint május elsején egy kupacsata Dévaványán, ami minden bizonnyal nem lesz sétagalopp.
Mezőhegyesi SE–Szarvasi FC 1–3 (0–1)
Az előző fordulóban mi is megtapasztaltuk, mennyire nehéz a Szarvas ellen játszani. Ebből kiindulva a mezőhegyesi csapatnak nincs miért szégyenkeznie. Szimpatikus futballt játszanak, és teljesen megérdemelten szerepelnek majd a rájátszás középházában. A Szarvas egy szervezett, jól összerakott csapat, mellyel komolyan számolni kell a folytatásban is.
Gyomaendrődi FC–Kondorosi TE 0–2 (0–1)
Nagy kihívásba vágtak bele a gyomaendrődi barátaim: saját nevelésű fiatalokra építenek felnőtt csapatot, ami dicséretes, ugyanakkor rendkívül nehéz feladat is. Idősebb, rutinos mag hiányában az eredmények egy darabig még biztosan hullámzóak lesznek. Nagyon drukkolok nekik, hogy megőrizzék első osztályú tagságukat. A Kondoros viszont hétről hétre bizonyítja, hogy jogosan került a felsőházba, és komolyan számolni kell vele a rájátszás során. Az orosházi mérkőzésünket gyorsan el kell felejtenünk, mert az nem tükrözte reálisan a két csapat közti különbséget – ezután is minden párharcot a lehető legkomolyabban kell vennünk.
Füzesgyarmati SK–Jamina SE 0–3 (0–0)
Az eredmény csak abból a szempontból meglepetés, hogy a füzesgyarmati csapat hazai pályán, ha elkapja a fonalat, nagyon kellemetlen ellenfél tud lenni. A Jamina azonban egy rutinos, jól szervezett csapat, amelynek komoly erősségei vannak – nem véletlen, hogy a középház egyik favoritjának számítanak. Ezen a mérkőzésen is megmutatták, mire képesek: a második félidőben húsz perc alatt eldöntötték a három pont sorsát.
A korábbi hetekben lehetőséget kapó edzők
16. forduló: Janis János (Kondorosi TE)
17. forduló: Jakab Péter (Békéscsaba 1912 Előre II.)
18. forduló: Rotár Péter (Mezőhegyesi SE)
19. forduló: Oláh Ferenc (Szeghalmi FC)
20. forduló: Karászi László (Gyomaendrődi FC)