A staféta rovatban a játéknapok történéseit rendre valamelyik csapat edzője szemével tálaljuk, aki azután a következő fordulóra kiválaszt egy kollégát. A Vármegyei II./A osztályú labdarúgó-bajnokságban Boér Zsolt (Csabacsűdi GYLSE) értékelt, aki Bakró Gézát (Békésszentandrási HMSE) hozta helyzetbe.
Dévaványai SE–Kondorosi TE 1–5 (1–1)
Érdekes mérkőzés lehetett a nyilatkozatok alapján, hiszen az első félidőben akár komolyabb előnyt is szerezhetett volna a Ványa, de a helyzeteik kimaradtak, és a bajnok ezt megbüntette a második játékrészben. Méltó helyre került a bajnoki cím, még ha nem is volt olyan meggyőző a KOTE tavasszal, mint az őszi szezonban, de a kezdőcsapatuk játékosállománya kiemelkedett ebből az osztályból. Szerintem magasabb szinten is helyt fognak állni. A Dévaványa is a helyére került a szezon végére, az osztály gólkirálya vezérletével jó focit játszanak, és tavasszal több pontot is szereztek, mint a szezon első felében. Gratulálok nekik a bronzérem megszerzéséhez!
Elek USE–Szabadkígyósi SZSC 6–2 (2–1)
A szezon utolsó részében kiváló formát futottak az elekiek, sajnálhatják, hogy véget ér a bajnokság. Az utóbbi meccseiken aratott nagy gólarányú győzelmekhez az is kellett, hogy Nagy Gergő a pályán is segítse csapatát, hiszen ilyen bal lábbal nem sokan rendelkeznek ebben a mezőnyben. A szabadkígyósi csapat nagy talány számomra, és óriási csalódás, ahogy az utolsó öt fordulóban szerepelt. A tavaszi idényben viszont az ellenünk játszott meccseken az ő játékuk volt leginkább meggyőző számomra, stílusos, jó támadófocit játszottak, és azt hittem nagyobb harcra kényszerítik a Dévaványát a dobogó harmadik fokának megszerzésében.
Mezőkovácsházi TE–Békésszentandrási HMSE 0–7 (0–4)
Egy régi fellegvár vergődését nézhettük végig az év során, és innen nem lesz egyszerű csapatot építeni, hiszen ezeknek a fiataloknak főleg a tavaszi szezon sokkal többet ártott, mint használt. Sok sikert, és kitartást kívánok, hogy újra az MTE hagyományaihoz méltó csapatot tudjanak építeni Kovácsházán. A Hunyadinak jót tett az edzőváltás, az új impulzusokkal, illetve Bakró Géza tapasztalatával akár még a mezőny első felében is végezhetnek, ami nem is lenne meglepő, hiszen a játékosállomány erre predesztinálná is a Körös-parti csapatot. A zuhanyhíradóban hallott hírek alapján a következő szezonban akár az egyik várományosa is lehet az aranyéremnek. A stafétát Bakró Gézának küldöm.
Mezőmegyer SE–Békési FC 1–0 (0–0)
A megyeriek idén is hozták a papírformát, hiszen a kupákban is remekül szerepeltek, illetve a bajnokság félidejében is nekik osztottam ki az ezüstérmet, amit magabiztosan szereztek meg. Reálisan nézve a Kondorosra nem jelentettek veszélyt, de a remek támadó játékosok, és Benyó Norbert visszatérése borítékolta, hogy a második hely sorsába sem fog tudni senki beleszólni. A békésiek tavasza remekül sikerült, hiszen a bajnoktól is elvettek két pontot, illetve ebben a fordulóban a Megyert is nagy erőbedobásra késztették. Jó védekezésük mellett az örökifjú Kardos Imre góljai repítették őket a középmezőny élére, a rutinos edzőpárosuk kiváló munkát végzett a tavaszi szezon során.
Mezőberényi LE–Dobozi SE 1–3 (1–2)
Ez volt a forduló meglepetése számomra, igaz az őszi szezon során is sima győzelmet aratott a Doboz a berényiek ellen, talán ők a mumusaik. A fiatalos lendületet legyőzte a rutin, és egy kicsit felfoghatatlan, hogy Barcsay Attila (aki előtt megemelem a kalapomat) közel az ötvenhez még mindig nem lefelé lóg ki a mezőnyből, ami azért kritika is a mai fiatalok számára. A tavalyi év után a doboziak egy tisztességes szezont futottak, és sokat léptek előre a tabellán. A Mezőberény hektikussága erre a szezonra is megmaradt, nagy amplitúdó volt egy-egy forduló között a teljesítményükben.
OMTK-Rákóczi–Csabacsűdi GYLSE 3–2 (2–0)
Az utóbbi fordulókban remek formába került orosháziak ellen nem sok jóra számíthattunk két meghatározó emberünk hiányában, illetve a tavaszi szereplésünk alapján. Az első játékrészben a szerencsének és a kapusunknak köszönhetően maradtunk meccsben, viszont a második játékrészben egy átszervezésnek is köszönhetően egy egészen másik Csabacsűd futott ki a gyepre. Kiváló játékkal, jó pár helyzetet kialakítva, erőnlétben is felülmúlva a hazaiakat, az egyik pontra mindenképpen rászolgáltunk volna. Viszont sokadszorra sem sikerült átlépni az árnyékunkat, és, mint a tavaszi szezonban annyiszor, maradt a szimpatikus vesztes szerepe számunkra. Az viszont érthetetlen számomra, hogy Békésben miért nem lehet annyit hosszabbítani a mérkőzéseken, amennyit valóban áll a játék. Az orosházi fiatalok a tavasz végén, és ezen a meccsen is bebizonyították, hogy arculcsapás volt számukra a Mezőmegyer ellen elküldeni az I. osztályú csapat felét. Bizakodom, hogy az utolsó csűdi mérkőzésemen győzelemmel tudunk elbúcsúzni ettől a keserédes tavaszi szezontól, ami egy jó góllövő csatárral, sokkal szebb is lehetett volna.
Békéscsabai MÁV SE–Füzesgyarmati SK II. elmaradt
Szomorú, hogy a megyei labdarúgás első és második vonalában is nagyon sok mérkőzés maradt el ebben a bajnoki idényben, ami nem sok jót vetít előre az elkövetkező években. Elgondolkodtató, hogy így mi értelme van a második csapatoknak, ha valaki ellen ki se állnak, máskor pedig fél csapatra való játékos játszik vissza. Ezzel meglehetősen irreálissá teszik a bajnokságot.
A korábbi hetekben lehetőséget kapó edzők
19. forduló: Szarvas András (Békési FC)
20. forduló: Matuz Tamás (Mezőkovácsházi TE)
21. forduló: Nyúl Gábor (Mezőmegyer SE)
23. forduló: Kis László (Dobozi SE)
24. forduló: Bereczki Árpád (Dévaványai SE)
25. forduló: Boér Zsolt (Csabacsűdi GYLSE)