Staféta: így látta Brlázs Gábor

Zima Dániel és Sipaki Patrik párharca a szarvasi rangadón. Fotó. Kovács Bence

A megye I. osztályú labdarúgó-bajnokságban elindítottuk a staféta rovatot, melyben minden játéknap történéseit más szakvezető szemével tálaljuk, aki azután a következő fordulóra kiválasztja valamelyik kollégáját. A 14. forduló párharcait Brlázs Gábor (Békéscsaba 1912 Előre II.) kommentálta, aki Pozsár Gábort (Jamina SE) „hozta helyzetbe”.

Mezőkovácsházi TE–Jamina SE 0–3 (0–1)
Előzetesen is a Jamina győzelmére tippeltem, más kérdés, hogy az elmondottak alapján közel sem volt ennyire egyértelmű a sikere. A vendégcsapat jó szériában van, akadnak rutinos minőségi játékosai, de az eredmény ellenére a Kovácsháza tíz emberrel is alaposan megnehezítette a dolgát. A stafétát Pozsár Gábornak küldöm.
Mezőhegyesi SE–Csabacsűdi GYLSE 1–1 (0–0)
Érthető okokból nagyon szurkoltam a vendégeknek, hogy szerezzék meg az első győzelmüket, de sajnos ez nem sikerült. Az elmúlt hetek mérsékeltebb teljesítménye ellenére legalább a pontszerzésük összejött, nem is érdemtelenül.
Békéscsabai MÁV SE–Clean-Way Gyulai TFC 1–3 (1–1)
Kétessé tette a mérkőzés kimenetelét, hogy a vasutasok hazai pályán képesek veszélyforrást jelenteni a felsőházi csapatokra is, a Gyula viszont az utóbbi hetekben elmaradt a korábbi hetek formájától. Ezen a találkozón végül kijött a két csapat közötti játéktudásbeli különbség.


Nagyszénás SE–Szeghalmi FC 1–3 (0–0)
Nagyszénáson nagyon nehéz nyerni, a Szeghalom szenzációs tavaszt produkál, ennek ismeretében nem meglepetés a győzelme, de csak a mérkőzés végén tudta érvényre juttatni az akaratát a jól játszó hazaiakkal szemben.
Orosházi MTK-ULE–Dévaványai SE 5–0 (3–0)
Az Orosháza ezúttal is bizonyította, hogy remek támadókkal rendelkezik, a Dévaványa pedig nem tudta megismételni az előző heti lelkes teljesítményét, így a végeredmény nem lehetett más, mint magabiztos hazai siker.
Szarvasi FC–Békéscsaba 1912 Előre II. 1–2 (1–0)
Az történt a pályán, amire előzetesen számítani lehetett. Mi birtokoltuk többet a labdát, a Szarvas pedig egy nagyon direkt mélységi játékkal próbált gólt szerezni. Az volt a kérdés, hogy a remek támadókkal rendelkező hazaiak, avagy mi leszünk pontosabbak a befejezéseknél? Megvoltak a helyzeteink, de az első félidőben nem tudtunk annyit kialakítani, amennyit elterveztünk, a szarvasi kontrák pedig sok veszélyt hordoztak magukban. A három pont sorosát az döntötte el, hogy a vendéglátók elfáradtak a második félidőben, mi tudtunk jobban frissíteni, a cserejátékosaink pedig ugyanolyan minőséget képviselnek, bizonyos tekintetben pedig jobbak is, mint a kezdőként pályára lépők, csak taktikai okok, vagy betegség okozta fizikális lemaradás miatt maradtak a kispadon. Bosszantó volt viszont, hogy egy olyan szituáció után kaptunk gólt, amit a héten többször átbeszéltünk és legyakoroltunk, de a végeredmény ismeretében elnézőbb az ember. Nem ünnepelhetünk azonban még, de azért remélem, hogy ezzel eldőlt a bajnoki cím, és meglesz a hőn áhított osztályváltás is.

error: Content is protected !!