A staféta rovat lényege, hogy a vármegyei labdarúgó-bajnokságok játéknapjainak történéseit egy-egy szakvezető szemével tálaljuk, aki azután a következő fordulóra kiválasztja valamelyik kollégáját. Az I. osztályban Oláh Ferenc (Szeghalmi FC) formált véleményt, aki Jakab Pétert (Békéscsaba 1912 Előre II.) kérte fel a következő játéknap értékelésére.
Mezőhegyesi SE–Gyomaendrődi FC 3–0 (1–0)
Kellemes meglepetés eddig az újonc Mezőhegyes eredményessége és futballja. A csapat láthatóan nagyon egységes, játékosai remek fizikai állapotban vannak, szinte végigdarálják a találkozókat. Jellemző, hogy a mérkőzés végén döntötték el a derbit, képesek futni és koncentrálni a lefújásig. A gyomaendrődieket valószínűleg megfoghatta a csapaton belül történt szomorú esemény, nem az igazi arcukat mutatták a hétvégén, ráadásul az utolsó harmadot emberhátrányban játszották le, ekkor már látszott, hogy nem tudnak újítani.
Medgyesbodzás SE–Jamina SE 3–1 (2–1)
Nagy szüksége volt mindkét nullpontos csapatnak a pontra, pontokra, ez végül a második játékrészben jobban futballozó hazaiaknak sikerült. Pedig a vendégek indították jobban a találkozót, betaláltak büntetőből, viszont a nagyobb sebességre kapcsoló hazaiak két szép találattal már a szünetre megfordították az állást. A találkozót a kevesebb hibával és kicsit pontosabban futballozó bodzásiak nyerték meg, a jaminai csapaton a mérkőzés végén már kiütközött a fáradtság, ez is befolyásolta a végeredményt. A hazaik kis lélegzetvételhez jutottak a begyűjtött pontokkal, a vendég csabaiak pedig még kicsit jobban összeállva kellemetlen perceket okozhatnak bármelyik ellenfelüknek.
Orosházi MTK-ULE–Szeghalmi FC 3–1 (2–0)
A csoport egyik legjobb csapatánál vendégeskedtünk. Tudtuk, hogy milyen erősségei vannak az ellenfélnek, mégis sajnos egy fejesből szereztek vezetést az orosháziak. Az első játékrészben végig egyenrangú ellenfelei voltunk Buza Barna együttesének, sőt, több kidolgozott helyzetünk, mint nekik, de sajnos nincs meg a kellő higgadtság az ellenfeleink kapuja előtt. Az Orosháza masszív csapat, játékosai agresszívak, bátran felvállalják az ütközéseket, a levegőben szinte verhetetlenek, bár öröm, hogy a szépítő gólunkat begyakorolt szöglet utáni fejesből értük el. Az egész találkozót tekintve megérdemelt a hazai siker.
Gyulai TFC–Szarvasi FC 0–0
Várható volt, hogy nem lesz gólzápor, annak ellenére is, hogy a gyulaiak eddig kiütötték ellenfeleiket. Viszont a Szarvas is remek futballistákat vonultat fel, ráadásul Sajben Gábor személyében a volt gyulai edző irányítja őket, amely presztízs jelleget kölcsönzött a rangadónak. A hazaiak igyekeztek a letámadáson, valamint mielőbbi labdaszerzésen alapuló játékukat játszani, ez olykor sikerült is nekik, de a vártnál kevesebb alkalommal jutottak el az ellenfelük kapujáig. A szarvasiak is bő és minőségi kerettel dolgozhatnak, ami előrevetíti a jó szereplésüket a bajnokságban. Több gyors és remek rúgótechnikával megáldott játékosuk is van, akikkel sikeresek lehetnek.
Nagyszénás SE–Békéscsaba 1912 Előre II. 3–3 (2–2)
Nem gondoltam volna, hogy hat találat is esik ezen a találkozón, amely végül igazságosnak mondott döntetlennel végződött. A Nagyszénás elsősorban a szélsőjátékára és a területbe megrúgott labdáira épít, ez láthatóan tudatos elem a futballjukban, emellett egységes csapat benyomását keltik. A csabaiak hozták a rájuk jellemző stílust: rengeteget futottak, magasan védekeztek, de a sok fiatal játékos olykor rutintantalan megoldásokat követ el, talán ennek tudható be, hogy több gólt kapnak az átlagosnál. Biztos vagyok benne, hogy feljebb lépnek majd a tabellán, a stafétát is Jakab Péternek küldöm.