A staféta rovatban a Vármegyei I. osztályú labdarúgó-bajnokság aktuális játéknapjainak történéseit rendre valamelyik csapat edzője szemével tálaljuk, aki azután a következő fordulóra kiválaszt egy kollégát. A 19. hétvége hozadékát Karászi László (Gyomaendrődi FC) taglalta, aki Bodzás Ádámot (Orosházi MTK-ULE) hozta helyzetbe.
Kondorosi TE–Mezőhegyesi SE 4–2 (2–1)
A Kondoros egész év során bizonyította, hogy a négy között a helye. Lehet, hogy most a Mezőhegyes ráijesztett az elején, de a hazaiak tartását jelzi, hogy még az első félidőben fordítani tudtak, szünet után pedig magabiztosan hozták le a mérkőzést. A hegyesiek főként otthonukban veszélyesek mindenkire, masszív csapatot alkotnak, ott a helyük a középházban.
Dévaványai SE–Békéscsaba 1912 Előre II. 2–3 (1–1)
Köztudott, hogy a Ványa otthon mindenkire veszélyes. Ezúttal az első számú bajnokesélyes dolgát nehezítette meg és ha kicsivel nagyobb szerencséje van, akár pontot is szerezhetett volna. A szoros eredmény mindenesetre a hazaiakat dicséri. A taktikailag jól felkészített Előre különösen odafigyeli a meccsei végjátékára, már idén sem először nyer a finisben szerzett találattal.
Békési FC–Jamina SE 1–1 (0–0)
A Békésre is igaz a ványaiakra tett állítás. Kifejezetten kellemetlen ellenfél tud lenni saját pályáján, ezt erősíti meg a Jamina elleni meccse is. A megszerzett pontnak vélhetően ők örültek jobban annak fényében, hogy az erzsébethelyiek a hajrában büntetőt hibáztak.
Gyomaendrődi FC–Szeghalmi FC 1–1 (1–0)
Az első félidőben kicsit meglepett bennünket a szeghalmiak bátor támadójátéka, nem gondoltuk volna, hogy ennyire nekünk jönnek. Egy védelmi hibát kihasználva azonban mi szereztünk vezetést. A második félidőben még feljebb tolta védekezését a sárréti gárda. Ezúttal is a pontrúgásokból voltak veszélyesek, mi viszont a labdaszerzésekből eldönthettük volna a mérkőzést. Az is igaz, hogy a 85. percben a kapufájuknál szerencsénk volt, amikor pedig már zsebünkben érezhettük a három pontot, akkor a hosszabbítás hosszabbításában kiénekelte a sajtot a szánkból az ellenfelünk. Bízom benne, hogy a rájátszásra ez a trend megfordul, igyekszünk tenni is érte.
Szarvasi FC–Orosházi MTK-ULE 4–0 (3–0)
A gólkülönbség számomra meglepetés volt, noha a hazaiak negyedóra alatt tulajdonképpen lerendezték a rangadót. A hallottak alapján olyan jó napot fogtak ki a szarvasiak, hogy más csapatok sem igen tudtak volna pontot rabolni ellenük. A nyilatkozatból ítélve az Orosházának nem feltétlenül az eredménnyel lehetett a legnagyobb baja, sokkal inkább a hozzáállással. Az egykori játékostársamat, Bodzás Ádámot azzal vigasztalnám, hogy inkább egyszer kapjon ki négy góllal a csapatával, mint négyszer egyel. A stafétát is neki küldöm.
Nagyszénás SE–Füzesgyarmati SK 3–1 (1–1)
Az edzői nyilatkozatokból az jött le, hogy a hazai együttes elég simán hozta le ezt a mérkőzést. Ebben segítségükre lehetett a korai kiállítás, ami átírta a forgatókönyvet. Úgy számolunk, hogy ezzel a két riválissal még lesz dolgunk tavasszal, a szénásiakkal duplán is.
A korábbi hetekben lehetőséget kapó edzők
13. forduló: Mazán Zoltán (Jamina SE)
14. forduló: Somogyi János (Szarvasi FC)
15. forduló: Janis János (Kondorosi TE)
16. forduló: Jakab Péter (Békéscsaba 1912 Előre II.)
17. forduló: Rotár Péter (Mezőhegyesi SE)
18. forduló: Oláh Ferenc (Szeghalmi FC)