A staféta rovatban a Vármegyei I. osztályú labdarúgó-bajnokság aktuális játéknapjainak történéseit rendre valamelyik csapat edzője szemével tálaljuk, aki azután a következő fordulóra kiválaszt egy kollégát. A 18. forduló mérkőzéseit Oláh Ferenc (Szeghalmi FC) elemezte, aki Karászi Lászlót (Gyomaendrődi FC) hozta helyzetbe.
Jamina SE–Dévaványai SE 5–1 (1–1)
Várható volt, hogy lesz a Jaminának gólzáporos mérkőzése, hiszen gólerős támadói vannak, hátul pedig stabilak általában, habár ezt épp ellenünk cáfolták meg. Mazán Zolinak van választási lehetősége a különböző posztokon, ez valószínűleg versenyhelyzetet teremt a játékosok között. Azért szorosabb eredményre számítottam, mert a Ványa eddig várakozáson felül szerepel, repíti a csapategység, a küzdeni tudás. A tudósítás alapján a második félidő döntött a hazaiak javára.
Orosházi MTK-ULE–Kondorosi TE 5–1 (5–1)
Mintegy félóra alatt elvarrták a szálakat a hazaiak, pedig a Kondorost a nagyfokú stabilitás is jellemzi ebben a pontvadászatban. De van ilyen meccs, amikor az elején kihagy a játékosok figyelme, én már csak tudom… Az OMTK csapatát nagyon nehéz átjátszani, rutinos, egyszerűen, de hatékonyan futballozó védői vannak, mi is nehezen játszottuk át őket az előző fordulóban, azért néhányszor sikerült. Nem vagyok benne biztos, hogy az Orosháza második lesz a bajnokságban…
Szeghalmi FC–Mezőhegyesi SE 1–2 (0–1)
Szimpatikus kollégámmal ellentétben, nem érzem megérdemeltnek a vendégek győzelmét, bár elképzelhető, hogy elfogult vagyok. Tény, nem játszottunk igazán jól, ennek ellenére legalább annyi helyzetünk volt, mint a szervezetten és harcosan játszó hegyesieknek. Jobban is kezdték a találkozót a vendégek, de félóra után átvettük az irányítást, a második félidőben pedig sokkal bátrabb játékra tértünk át, feljebb toltuk a védekezésünket, nyilván ez kockázattal járt, volt lehetőség mindkét oldalon. Két döntő faktor volt a találkozón: az egyik a helyzetkihasználás, a másikat viszont nehezen fogalmazom meg… A lényege, hogy nem két lesgólt rúgtunk. Aggaszt, hogy nem vagyunk gólképesek, és az is hogy a krónius létszámgondjaink miatt nem igazán tudok belenyúlni a mérkőzésekbe. Egy biztos: nem adjuk fel!
Békéscsaba 1912 Előre II.–Szarvasi FC 2–1 (0–1)
A csabaiak tavasszal nyögvenyelős meccseket játszanak, legalábbis az eredmények alapján, csak nehogy ellenünk szakadjon ki a gólzsákjuk szerdán, de igyekszünk tenni ellene! Nagy iramú, jó színvonalú találkozót játszott egymással a két dobogós csapat, alapvetően érvényesült a papírforma, még ha nehezen is. A szarvasiak a gyors góllal és a bátor játékkal meglepték a bajnokság esélyesét, akik fordulás után nagyobb tempóra kapcsoltak, amely végül meghozta a várt eredményt. Nem csalatkoztam a vendégekben sem, hiszen általában hatalmas csatára késztetik az Előrét.
Füzesgyarmati SK–Békési FC 2–0 (0–0)
Lukács Raymund leigazolásával nagyszerű, rutinos támadót igazoltak a gyarmatiak, a gólerős játékos legalább két védő figyelmét leköti. Ezúttal is betalált a lelkes békésiek hálójába. A hazaiak jelentősen javultak tavaszra, senki nem veheti őket félvállról, el is mozdultak az utolsó helyről. A békésiek egyszerű, harcos futballt produkálnak, ezúttal is nehezen lehetett feltörni a hátsó alakzatukat. Viszonylag gyengébb teljesítménnyel is megérdemelten nyert a Füzesgyarmat.
A korábbi hetekben lehetőséget kapó edzők
12. forduló: Szarvas András (Békési FC)
13. forduló: Mazán Zoltán (Jamina SE)
14. forduló: Somogyi János (Szarvasi FC)
15. forduló: Janis János (Kondorosi TE)
16. forduló: Jakab Péter (Békéscsaba 1912 Előre II.)
17. forduló: Rotár Péter (Mezőhegyesi SE)